2012. november 15., csütörtök

Édes álmok

No, hát az enyémek közül néhány megvalósulni látszik. :-)

E szám eredetileg is kedvenc, ez pedig egy jól sikerült újra fogalmazás.

Sweet Dreams by Koszika

2012. október 31., szerda

Égszakadós

Nem vagyok nagy Bond-rajongó, dehát az 50. évforduló az mégis csak valami. Aztán a baltával szabott arcú, ezúttal ijesztően szőkére hidrogénezett fejű J. Bardem a főgonosz szerepében, és a rendező személye (S. Mendes) is egyféle garancia volt arra, hogy talán nem szokványos Bond-feldogozást fogunk itt kapni. 
Mindjárt egy hosszabb és igen látványosan megkomponált, autós-motoros-vonatos isztambuli hajszával indítunk, majd főhősünk váratlanul rongybabaként és holtan hullik alá a folyón átívelő viadukton száguldó vonat tetejéről a vízbe, ekkor következend csak az Adele vadonat új számával, valamint grandióz képekkel aláfestett főcím. Miközben már látjuk az MI6 főhadiszálláson az ügynök gyászjelentését érthetetlen módon nem Apple laptopján fogalmazó főnökasszonyt (M) is, mire komisz kamaszom odaveti, hogy lehet, éppen az a csavar a filmben, hogy most tényleg itt a vége, annyira kerek eddig az egész. Persze nem. 
Ezután kicsit Londonban időzünk, majd Shanghajban, kicsibb később még Macaon járunk a fáradhatatlan ügynökkel, és persze végül arra is fény derül, mi is a főcím (Skyfall) eredete, méghozzá már a ködös és hideg Skóciában. 
Ami kifejezetten meglepő az egész történetvezetésben, hogy "váratlan" visszatérése után Bondunk hosszasan egy a hivatali céllövöldében, az erőnléti vizsgáján és a szakpiciáternél úgyszintén elbukó, kiöregedőfélben lévő kripliként van feltálalva minekünk, ráadásul még büdös is (a főnöke szerint legalább is). Még különösebb, hogy a "hölgyek öröme"-ség, az úriemberség is teljesen ejtve van a történetben, helyette anyám-helyett-anyám szál húzódik végig. A rövidnek éppen nem nevezhető, 145 perces játékidőben végül semmiféle szerelmi szál nem szőttetett. Részemről ez egyáltalán nem panasz.  (Jó, a 145 percből a végén 30 az a stáblista, ahol még talán az isztambuli piac valahány árusa is felsoroltatik.) A film elején bár volt valami zavaros, falhoz támasztós, bennszülött nőcis, szexjelenetnek éppen nem nevezhető villanás, aztán a nagyon tökös és csinos fekete kolléganő is többszörösen hoppon marad. Végül a nagyon dögös, kínai démon, szegény feje, szintén nem lesz megmentés tárgya. Habár neki kárpótlásképpen jut Jamesből egy szintén röpke, zuhanyzós jelenet, szigorúan a párás üvegen keresztül, egy luxusjachton, mielőtt csúnyán cserbenhagyatik. 

Szóval, kicsit kiröhögik magukat, ez azért mindenképpen kellemes meglepetés. Tartok tőle, Bardem fejére sem fog díjeső hullani az alakítás láttán, de részéről nyilván jó poén is lehetett egy kiemelt figyelmet kapó, ünnepi Bond-kiadvány lapjain felbukkanni. Azért kicsit gyanús, hogy Mendes indíttatása sem volt teljesen más természetű.

Azért a szép, régi Aston Martinért nekünk is vérzett a szívünk. Tessék, se füle-se farka kóstoló:
 

2012. október 18., csütörtök

Tényleg Huncut

Megfigyeltem, ha a kis bestia kifigyel egy alvásra alkalmas, pihe-puha helyet, amely persze eredendően nem az ő kényére hever a földön, kizárólag titokban olyan pózokat felvéve alszik rajta nagyokat, amelyek saját ágyikóin egyáltalán nem tettenérhetőek. Ki érti ezt? A tilosban ezek szerint még az alvás is jobban esik. Például így fest Őnagysága egy ideiglenesen a földön heverő, és korábban félbehajtott, felcsavarásra váró hálózsákon:

2012. október 15., hétfő

Pufók

Költözünk. Vagyis inkább költöztetünk – ha minden igaz, és bárcsak az lenne. Hízásra "kissé" hajlamos pónilovunk a csinostól odébb eső sziluettjét végre megpróbáljuk kicsit átfazonírozni. Az új hely varázslatos, tessen nekünk drukkolni. (Mer' még elébb meg kell tessék a Pufóka az új hely gazdájának.)

Utóirat: Megtetszettek egymásnak... :-)

2012. október 7., vasárnap

Könyvkupac

Igen kérem, nem elírás. Így: könyvkupac. Arról van szó, hogy immár havi BKV-bérlet tulajdonosként, és naponta 2 x 12-15 percet "ingázva" a munkahelyre a fényűzően szűk monstrumon, a Combinón, végre rendszeresen tudok olvasni. Nekem ez a lehetőség amolyan béren kívüli juttatás. S akkor még nem szóltam a munkahelyen rendelő, aranykezű masszőrhölgynél tett látogatások pozitív hozadékáról. Nagyszerű közérzetjavító változások. Na, és a Rózsadomb azért az mégis csak a Rózsadomb, még ha csak a lúdtalpa (lába) is. Tehát: hűvös könyvkupacok, vaskos kötetek, ide veletek.

2012. szeptember 26., szerda

Társ-keresős

Eltűnésem fő oka egy sikeres ügymenet volt. Régóta vágytam egy tartós kapcsolatra, egy kiszámíthatóra ebben a kiszámíthatatlan világban. Bár én már voltaképpen feladtam, végül  – mint az lenni szokott – teljesen váratlanul ő talált rám. Mármint ez a munkakapcsolat. S immár szeptembertől komoly munkatárs vagyok egy komoly munkahelyen. Nagyon bírom.

Update: Azóta már az első fizunapon is túl vagyok. Csípjenek meg. (Azért aggódalomra semmi ok, nem lesz különösebben nehéz elkölteni.)

2012. szeptember 11., kedd

Nyihog, nyerít, ilyesmi

Kínai, de nem úgy (i. sz. 1-2. század)
Vagyok, kérem. Hol is hagytam abba? Mindegy.

Ha ez igaz (a neten leltem), hogy eme kínai lófej az időszámítás szerinti 1-2. században készült, az elképesztő.

Még mondja valaki, hogy a MODERN-ség az valami újkeletű dolog.
Farkas Pál alkotása


Aki látott már lovat és hallott már lovat nyeríteni, az tudja, hogy ezek nagyon jól sikerült műalkotások.

2012. augusztus 16., csütörtök

Spirális

A "Megnyitottunk"-tábla később lekerül
Mármint: Spirál is. Megnyílt. Végre.
Bejárat a belső udvar felől
Hét perccel múlt dél – handmade fali időmérő

Elől-hátul selyemszatén függettyűk

Kissé lepukkadt hűtőregál új, bár nem selyem ruhája

Spirálok a portálüvegen, délben és ellenfényben

Ülőalkalmatosság

2012. augusztus 1., szerda

Az eltűnt idő meg a nyoma sem

Kedves Blogolda, hát ez a terv is az enyészeté lett... Nem tudom, pontosan mióta, de jövő januárban lett volna 10 éves. Íme, a borító.

A középső fehér körben szereplő mérleget (amely itt alig látszik) Atyám metszette linóleumba. Most pedig elsöpörte a modern idők szele. A fejlécet azért megtartották, de a borítón a háttérben ma már egy színes, körben kifutó montázs(?) szerepel... Szegény tipográfiai összkép. Béke poraidra. Én így szerettelek.

Mihelyst előástam a archívumomból, ígérem, felteszem a jó minőségű változatot is, emlékül neked, kedves blogom. Egyelőre be kell érjed ezzel a netről "lekopott" változattal.*
Forrás: www.hitelfolyoirat.hu

* cserélve (2012. augusztus 1.)

A bejegyzés eredetileg 2011.06.29. 22:17 órakor tétetett. 
A képcseréhez elég volt alig több mint egy év. :-)

2012. július 23., hétfő

Yogi Bear

Huncut kiskutyánk tegnap este elnyerte a tiszteletbeli Maci Laci (Yogi Bear) megtisztelő címet. Az az elszántság ugyanis, amivel Őnagysága lerohanja a Városligetben pikenikező egyedeket, mindenképpen elismerésre méltó. Pokróc nem marad szárazon (főként, ha korábban eső volt), mert a kishölgy hatalmas vágtában vetődik rájuk, a magukat azon kényelembe helyezők nagy megelégedésére.
Ami a legkellemetlenebb az egészben, hogy rendszeresen honorálják a népek mindezt a jól megérdemelt farbabillentés helyett szendvicsük egy-egy jelentékeny darabjával. Így aztán a kis Drága kobakjában megerősödni látszik a dőre gondolat, mely szerint bármely fűben ücsörgő alak lerohanása kecsegtető lehet kutyaképűek számára, ha e rohamot habtestük S alakban történő folyamatos kígyózásával, továbbá sűrű farkcsóválás eszközlésével kötik egybe. – A pokróc mértani közepén pedig a szokásos (és jól bevált) "ül-és-okosan-néz" pózba feszülve végül vajpuhára főzzük az első felindulásukban még berzenkedni próbáló delikvenseket – tenné hozzá a kis beste, ha ezen írást ő jegyzené.* A jutalom nem marad el. Soha.
* Ahogy azt az okos pofácskáját elnézem, nemsokára arra is sort fog keríteni.

2012. július 17., kedd

Lódottorok

A majdnem embléma terve...
Majdnem sikerült, de aztán mégis mennek a fiókba (folderbe).... :-)

Update: a befutó a hét vezér lett...
(2013. 08. 09.)
...és a többi


2012. július 15., vasárnap

Végtelen történet

Annyi más dolgom lenne, mégis teljesen belegabalyodtam ebbe a kártyaügybe. És attól tartok, nincs még itt a vége, ahhoz túl sok ötletem van. Ez meg amúgy is csak a régebbi B-változata. Törököt fogtam, nem ereszt.

2012. július 9., hétfő

Kártyázós hétköznapok

Újféle pakli a múlt század 80-as éveinek legvégiből
Nálam ez a kártya-dolog beakadt. Időnként elő-előjön.

Elsőször 1989-ben próbálkoztam véle, akkor az Iparosművészet oskolájának berkeiben, most pedig abban mesterkedem, hogy meglepjek véle Valakit...

Még újabb féle pakli a legszorosabban vett közeljövőből 
Természetesen nekem a szokásos kártyaszínek sem felelnek meg, így újra és újra bíbelődöm velük is. Volt szerencsém egy nagyon kedves és nagyon kiművelt kártyagyűjtővel átbeszélni a terveimet, és ennek keretében megcsodálhattam a témábavágó pazar gyűjteményét. Még tavaly keresett meg – miután egy antikváriumban frissen beszerzett magának egyet a fenti opus(om)ból –, hogy érdeklődjék a korai zsengémnek számító kártyáim készülési körülményeiről. Katalogizálva vagyok.

2012. július 8., vasárnap

No. 44

Mark Twain: A titokzatos idegen. Most olvasom. (Micsoda véletlen.) Nem volt könnyű megszerezni. Bizton lesz még itt bejegyzés belőle, hiszen a három részből álló könyv utolsó, befejezett opusa egy ódonda nyomdában játszódik. Végre írhatok e csodálatos miliőről, és a még csodálatosabb, ólomszedéshez, magasnyomtatáshoz kapcsolódó nyomdai kifejezésekről. 

(Mióta készülök arra, hogy felemlegethessem végre a paraszt hajszálat). És íme, Mark Twain is nagy élvezettel teszi ezt. Sőt, virtuóz módon karakterei jellemzésénél is alkalmazza őket. Kétségtelenül megérintette őt is e világ máshoz nem hasonítható hangulata. 

"... valahányszor az a lány fogott egy tercia* állítást, csak jól kellett figyelni, amint megpróbálja belegyömöszölni oda, ahová egy nonpareille-s** köznek*** sem volt lélegzet vételnyi helye; ... Hát nem hajszál pontos leírás?"

– Őszintén, ki az, aki érti? :-)

    * tercia = betűméret (16 tipográfiai pontos) 
  ** nonpareille = betűméret (6 tipográfiai pontos) 
*** köz = szóköz, spácium (space) 

"Igen, valóban második kiadása volt annak, ami az anyja volt egykoron, az ő korában. Tökéletes állószedése, melyen már nem szükséges a korrektúra, ahogyan a nyomdaműhelyben mondanánk." 

A főszereplő, a titokzatos idegen neve (No. 44) kapcsán különböző nézetek léteznek. Lehet csemegézni. Jó szórakozást! Nekem a szorzótáblás-tengeri öles változat tetszik eddig a legjobban, persze a Twice'leven lehetőségét teljesen el nem vetve: 

"R. Kent Rasmussen's Theory, 1995 

The Multiplication Tables 

In 1995 R. Kent Rasmussen published his theory of the name Forty-four in his first edition of Mark Twain A To Z (Facts on File, 1995). Rasmussen suggested that Twain may have seen it as an abbreviated form of 144, the highest number in the standard multiplication table. In a passage immediately preceding Forty-four's introduction to the teacher in the Schoolhouse Hill* version, the class recites up to twelve times twelve. Rasmussen also states the number 144 is suggestive because there are 12 feet, or 144 inches in two fathoms – the nautical depth equivalent to the steamboat leadsman's measurement of Mark Twain**."

  * Schoolhouse Hill = Iskolahegy (a második kézirat-töredék címe)
** Mark Twain = két öl 

(Ja, és tegyük össze a kezünket, hogy tőlünk – gondolom, hála a poroszos okításnak – a zord tanító csak 1–10-ig kérte számon a szorzótáblát. Szegény angolszász nebulók!)

2012. június 28., csütörtök

2012. június 20., szerda

Vissza a feladónak

Nehogy olybá tűnjék, hogy elhanyagolom az én kis elefántcsont tornyomat. Az adásszünet oka prózai volt. Minikém az elmúlt héten a plasztikai sebészeten feküdt, ráncfelvarrás végett. E história, tömören: pár napja szerelőhöz: elvisz, most pedig megérkezett: vissza a feladónak. Mindezért elnézést kérek, mentségemre legyen, hogy itten körös-körül piszok meleg van. Brrrrr...
 

2012. május 27., vasárnap

Ao Longe o Mar

Senki ne ijedjen meg a honlapon kerengő kisbolygók látványától. Hallgassa végig. Jó éjszakát.

2012. május 6., vasárnap

Utolsó vágta

Tatárkán xx (1989–2012)
Jó utat, kedves, öreg bajtársam!
Tatárkán xx és Babylon 2009 júliusában (Fotók: Grósz Vendel)

Rád ez különösen igaz: A nemes ló meghal, de nem öregszik meg.

2012. május 3., csütörtök

Hey ho away we go

Conversanotól Tulipánig

Conversano XV
Ismét méneskönyvezem. Ezúttal újra lipicai fajtájú lovakét. Megint szaladgáló kiscsikók közt tölthetem a napjaimat. Először hosszasan fejben, aztán rövidebben és jól megérdemelten a gyakorlatban is.

Egy kis ismerkedés velük. A nyolc mai ménvonalat alapító mén:

Conversano Senior, fekete mén – a törzs nápolyi eredetre tekint vissza. Mária Terézia idősebbik leányát, Mária Karolinát VI. Bourbon Ferdinánd nápolyi királyhoz adta férjhez. Az eseményen részt vesz Kaunitz herceg is, aki áttelepül Nápolyba, és a környék kiváló minőségű lóállományból kisebb ménest alapít, amely hamarosan a királyság legjobb ménesévé válik. E tenyészetből kerül Lipicára Conversano Senior, és 1774-ben már törzsmén az udvari ménesben.
Favory Senior,  fakó mén – 1779-ben született a monarchia nehéz hámos, spanyol–nápolyi típusú udvari lovait tenyésztő Kladrubban. A tömeg növelése érdekében később többször is kerülnek ebből a ménesből tenyész egyedek a lipicai fajtába. Favory Senior 1783-tól került Lipicára, s ezzel a fajta egyik legeredményesebb ménvonala születik meg.
Incitato Senior – Erdélyi magyar eredetű törzs. 1802-ben gróf Bethlen Pál a bonchidai, akkor már hírneves ménesből saját tenyészete számára vásárolt néhányat az épp akkor odaérkezett eredeti spanyol lovak közül. Köztük volt a Curioso nevű mén, valamint a Capelano nevű kanca is. Kettejük párosításából született 1810 tavaszán a törzsalapító mén. A rámás és jó tulajdonságokkal bíró ménre felfigyelt a mezőhegyesi katonai ménes, és 1814-ben megvásárolta.
Maestoso Senior – Favoryval egy időben kerül Kladrubból Lipicára az eredeti spanyol ló. A kitűnő mén jó küllemével és mozgásával erőteljes törzset alapít a lipicai fajtában.
Neapolitano Senior, pej mén – tenyészműködésének kezdete szintén az 1783-as esztendőhöz fűződik. Neve is elárulja, nápolyi eredetű törzs. A 13 éves, kitűnő küllemű mén nyereg alatt tette meg a hosszú utat Nápolyból Lipicára. Az akkor már szinte egyöntetűen szürke állományba fedezőménül választott Neapolitano csak kivételes tulajdonságainak köszönhette ezt a megtiszteltetést, amit máig fennmaradt törzzsel hálált meg a lipicai fajtának.
Pluto Senior, szürke mén – 1772-ben érkezik Lipicára a friedrichsburgi dán királyi ménesből, amely ebben az időben Európa-szerte ismert, spanyol vérű lovakat tenyésztett.
Siglavy Capriola – A törzsalapító arab mén, Siglavy 1816-ban került Lipicára. A mén Schwarzenberg herceg tenyésztéséből származott, mindkét szülője eredeti arab ló volt. Marmagassága nem érte el a 150 cm-t, örökítése olyan átütőnek bizonyult, hogy törzse mai napig fennmaradt. 
Tulipán – E törzs kitenyésztése szintén a magyar leleményt dicséri. A XIX század végén a Jankovich-Bésán család híres volt a lótenyésztéséről. A Bácskában található trezováci ménesében minőségi lipicai tenyészetet működtetett. Jelentőségének érzékeltetésére elég csak annyit említeni, hogy az ez időben Fogarason működő Magyar Állami Lipicai Ménes is több lovat vásárolt Trezovácról, így a ma élő összes Pluto egy itt tenyésztett törzsméntől származik, de a Maestoso és a Neapolitano törzs is innen kapott életmentő vérátömlesztést. Mégis a lótenyésztő köztudatban Trezovác neve leginkább a Tulipán törzs kitenyésztésével kapcsolódik össze, amely a Jankovichok eredeti spanyol import és lipicai kancáinak, valamint a Favory törzs Tulipán nevű ménjének alkalmazásával született meg.

A III. kötet

2012. április 19., csütörtök

Aggódós

Nagyon boldog születésnapot kívánok, Drága Barátném! Puszi, ölelés, és köszönöm a fittentartást (+ a jégbehűtött "rázókeverék"-et). Várom az ítéletet. Hiányzol. ;-)

Lissie – When I'm Alone

2012. április 17., kedd

Wild Horses

© Andrew McGibbon 'All the Wild Horses'
Nézegetnivaló innen.

Sisi bora

Borcimke terv (6 puttonyos Tokaji Aszú)
Április 12., csütörtök: ma tovább bővült a keserédes repertoár. Újabb opus az asztalfiókom támogatásával. Sebaj, Sissy, élvezetes volt bütykölni, kicsit hinni benne.
Palack, cimke, dugó, kapszula és tár
Legalább megtanultam, hogy a kapszula az a palack tetején található, dugót lezáró zsugorfólia.

Update: Ja, igen, itt olvasom, hogy "A Sisi bora elnevezésért valakit meg kéne verni". Tökéletesen megértem, miért gondolja ezt az illető. Meg találtam még pályázót: Tone&Type. Bátrak. Engem nagyon zavartak az idézőjelek a "Sisi bora" felirat előtt és után, de mivel a kiírásban így szerepelt, nem mertem eltekinteni tőlük. Sajnálom, hogy ilyen gyáva kukac voltam. (Íme, még egy pályázó, és ha egy üzlet beindul: Kovács A., Mayer N. pályaművei.)

A lovacska helyett eredetileg egy régi, kopott képeslap (Keleti pu. és környéke) szerepelt. Aztán rájöttem, hogy elég kínos, ha a kedves vendég megtekintené, ahogy manapság kinéz. Kissé csapzottabban, mint 130 éve...

Update 2: a díjazottak felkerültek a Design Terminál oldalára. Ismét csak kiderült, hogy ízlések és pofonok a zsűri mégoly szigorú szakmai szempontok alapján meghozott ítéletében is nagyon különbözőek, túlzóan szubjektívek. A főnyerő pályázatának elsődíjas mivoltát mondjuk nem egészen értem – túl azon, hogy a letisztultság tiszteletreméltó ötletétől a kivitel  kissé elmaradni látszik. Továbbá lazán nem szerepel rajta meglehetősen sok minden, ami a kiírásban kötelező elem volt... (Hol olvasható a "cimkén" a Tokaji Aszú, a 6 puttonyos, a Tokaji borkülönlegesség és az 1999-es évszám?) Valaki látja, mert én nem. Aztán hol derül ki bármi szegény Sissy-ről, már annak a szerencsésnek, aki megfejti a betűrejtvényt. Nem akarok gonoszkodni, de jobb helyeken ezért inkább kizárás, mint első helyezés jár... A felhívásban szerepelt a "gazdaságossági" faktor is: "Mind a címke mind a csomagolás esetében formai megkötés nincs, de a Pályázónak szem előtt kell tartania a könnyen kezelhetőséget, szállíthatóságot illetve a gazdaságos kivitelezést." Az ember így nem nagyon merte eldobni az agyát. A második különdíjas a kapszula stancolt csillagdíszével sikeresen és alaposan meghaladta már a realitást is. A nyakamat rá, hogy ezt sajnos, egyszerűen lehetetlen kivitelezni. Végső soron a csomagolási különdíjazott lazán kenterbe veri a fő díjazottat. Számtalan hosszal, hogy a lóversenynél maradjunk. Gratulálok neki.

2012. április 14., szombat

Sétagalopp a Titanicon

Egy ember a csónakban, egy nyeregben
Kérem szépen, azt hittem, rosszul látok. Az az úr, ott hátul a Titanic tornatermében csak nem nyeregben ül? De, bizony, hogy ezt teszi. Bizonyíték rá a vele szemben és a bajszos csolnakázó jobbjánál a háttérben látható üres (női) dámanyereg. E luxushajó a közös sétalovaglásra oly hőn vágyakozók igényeit is kielégítette. Eszem megáll.

Így utazom


Igazán nagyszerű ebben a kertben sétálgatni. Szintúgy élőben.

2012. április 9., hétfő

Ma született bárány



Látom, hogy ma Eadweard Muybridge-napot tart a Gugli. Sejtettem, hogy születésnap az apropo'. Kedvenc könyvem volt a 80-as évek közepén az Animal Locomotion. (Gondoltam, essünk hamar túl az előző bejegyzésen. Meg, ha már bárány...)

Szolgálati közlemény

Tavaszi kék ég és bárányfelhők helyett: bárányhimlő. Tavaly a vodkával locsolkodós, törő-zúzó duhaj jutott, most ez. Import termék. Eredeti, lengyel vírus. Ördög vigye, jó messzire!

2012. április 5., csütörtök

Egy könyv születése



Én érzem az illatát :-) Régóta készültem egy bejegyzésben megörökíteni a gyönyörű nyomdai szakkifejezéseket. Igaz ugyan, hogy itt most inkább érdekes mint szép, idegenül csengő szavak lesznek. Később írok tán a mono (ólombetű) szedésről, a magasnyomtatásról, hisz ott vannak nagy kedvenceim, az igazi gyöngyszemek, hacsak nem szegi kedvem a Blogger megújításaA fent látottakhoz hozzáfűzném, hogy ez Egy könyv analóg születése, hiszen a digitalizáció óta azért nem így készül, de persze a főbb folyamatok megmaradtak. A lírai kisfilmben egy íves ofszet eljárással, egy színnel nyomott, cérnafűzött, gömbölyített gerincű, egészvászon táblába kötött könyv elkészítését követhetjük nyomon. Az ofszet nyomtatás közvetett síknyomtatást jelent. Elvében hasonló a litográfiához. Akkor lássuk, step by step:  
Előkészítés
00:07   Egy montírasztalon járunk, rajta a könyv egy ívének egyik oldala látható. Itt most egy 16 oldalas kilövéssel lesz dolgunk, így 8 oldalfordított könyvoldal fekszik az asztalon. Az ofszeteljáráshoz a könyv oldalainak rétegen olvashatatlan filmjére van szükség. 
00:12   A sokszorosítandó képet/szöveget először rávilágítják a nyomóformára (ofszetlemezre). A montírungot ráhelyezik a fényérzékeny ofszetlemezre, majd a kontaktboxba. Ezután vákumban a lemezt  a kívánt időtartamig megvilágítják.
00:18   A megvilágított lemez előhívása (fixálása, a vegyszerek lemosása). 
Nyomtatás
00:20   Az olvasható állású, általában kék színű felületeken megtapadó festék biztosítja a nyomtatást. A lemez többi része nedvesíthető.
00:27   Az alumínium alapú, kész ofszetlemez felhelyezése a nyomóhengerre, amelyre festékező hengerek hordják fel a nyomdafestéket. A nedvesítő henger pedig a vizet. Az átadó dobon a hengerre feszített, speciális gumikendőre kerül a nyomat és onnan tovább, a nyomtatandó anyagra (papír).
00:38   A gépmester kiüti a Schön oldalon megnyomott íveket, hogy megfordítva visszahelyezhesse őket a nyomdagépbe. 
00:41   Indulhat a Wieder oldali nyomás. Schön-Wiederékről (a papírív "szép" oldala azaz a színe és a másik oldala, a visszája) hosszabban majd később, a beígért magasnyomtatás szekcióban.
Folyt. köv., (mert a Blogger megújította a kezelőfelületet, így most szakasztott úgy működik együtt az emberrel, mint a Word. Sehogy. Önálló életre kel, a betűstílusokat, fokozatokat úgy váltogatja, ahogy neki jólesik. Valahogy a HTML része is sokkal bonyolultabb lett. Eddig azon már kiismertem magamat. Jó húzás volt. Le fogok szokni a szövegelésről.)
Kötészet
00:44   Ez már a hajtogatógép. A mindkét oldalon megnyomott és megszáradt íveket hajtogatja össze.
00:44-től 00:46-ig jól látszanak a meghajtott ívek éleinek nagyjából a közepén, a kb. egy centiméter hosszú, 1 mm széles kollacionáló jelek, amelyek az összehordást, annak ellenőrzését segítik. Ha helyes sorrendben állnak az ívek, a gerinc felől nézve összefüggő vonalat adnak ki. (Most mondják meg, mennyire cselesek ezek a nyomdászok, nem sok esélyt adnak a nyomdákban ennek ellenére serényen működő, szegény ördögöknek.)
00:47   Azonos hajtogatott ívek egy kupacba "terelése".
00:55-nél becsúszott egy kis "nyomdahiba", de ettől ízes a dolog. (Mondtam, hogy létezik a nyomda ördöge, és inaszakadtából dolgozik), ugyanis a képeken a néni már az előzék*-et ragasztja fel az összefűzött (első) ívekre, amely munka csak jóval később következik, de 
00:57-től már vissza is térünk a rendes kerékvágásba, és még mindig a meghajtogatott ívek összehordását láthatjuk, immár sorrendben.
01:02   Újabb gép: a cérnafűző. 
01:06   Most pedig befordulunk a célegyenesbe: préselés.
01:13   Előzéket tévesen korábban (00:55) ragasztó néni idevalósi.
01:14   A gerinc ragasztózása, ide egy papírlapot helyeznek, ennek segítségével a könyv sorban következő íveinek első és utolsó lapjai élüknél összeragadnak.
01:24   A gerinc gömbölyítése, gömbölyítő fa helyett itt géppel. 
01:25   A könyvjelző szalag (a képeken sárga),
01:27   majd a (szintén sárga) oromszegő (kapitális) felragasztása következik. (A könyvtest gerincére fej- és lábrésznél felragasztott, speciális textilcsík, a sapkát eltakaró keskeny szalag. Keménytáblás könyveknél alkalmazzák.)
01:31   Táblakészítés: a vászonpapír ragasztózása.
01:33  A táblalemezek felkasírozása. (1-2 mm vastag kartonból, szürkelemezből készül. Egy könyvnek két táblalemeze van: elöl és hátul egy-egy.)
01:35   Csontkés. A könyvkötő elengedhetetlen sporteszköze.
01:36   Aranyozás felmelegített kliséről, speciális aranyfólia segítségével.
01:41   A könyvtest beakasztása a táblába.
01:46   Íme, elkészült a Slightly Foxed által 2012-ben kiadott könyv limitált, 2 000 példányban megjelenő, kézzel sorszámozott, első darabja.
* Két ív, kétoldalnyi széles, középen meghajtott papír, amik összekötik a könyvtáblát a könyvtesttel. Egyik felük a könyv borítójának belső felére van ragasztva, másik felük a könyv első, ill. utolsó lapjához. Az előzékpapír általában vastagabb, mint a könyv belső lapjai. Ennél fogva van a könyvtest a táblába nyomdai szaknyelven beakasztva.
Le a kalappal az elött, aki egy kukknál többet ebből megértett. :-)

2012. április 2., hétfő

Mona Lisa mosolya

Virgonci szépség
Ugye, így már érthető? :-)

A megvalósítás nem tízpontos, de itt most nem számít. Az ötlet kedves. (Sajnos nem az enyém, de az elkövető elérhetőségét elkutyultam.) Tiszta Virgonc.

Jut eszembe, tavaly december közepén lemaradtam a National Gallery nagyszabású Leonardo kiállításáról. (A helyszínre futva sajnos napokkal előre nem volt már jegy.) Az Uránia-béliről is. (A bejutás összege okán, ami a londoni, személyes tisztelettétel díjának több mint 60%-a volt...) :-(


Boldog születésnapot, Gabi! ;-)

2012. április 1., vasárnap

Sissy, a műlovarnő

"Sissy nem bírta tovább a várakozást, végre Avolo nyergében akart ülni. De kiderült, hogy sok mindent, amit Renz lovaglásában megfigyelt, ő még nem tud utánozni. Avolo nem hátasló, amilyenekhez eddig Sissy szokva volt, hanem cirkuszi állat, és ez a tény volt végül is az oka annak, hogy Sissyben újfajta becsvágy ébredt. 
– Mennyi ideig marad a cirkusz Bécsben? –kérdezte a lovásztól. 
– Nos, talán egy hónapig, fenség – felelte Hütteman. 
– Vagy ameddig a bécsiek kíváncsiak ránk. De az is lehet, hogy az igazgató egy vagy két héttel tovább marad, ha olyan nagy lesz a tülekedés, mint eddig. 
– Mit gondol, Renz kisasszony hajlandó lenne engem cirkuszi lovaglásra oktatni? 
Hüttemannak a csodálkozástól tátva maradt a szája. 
– Fenséged... csak nem akar fellépni? 
– Dehogynem, pontosan ezt szeretném! Mire a császár visszajön, egy igazi cirkuszi előadást rendeznék, az önök egész programjával, és én magam lépnék fel Avolóval! 
Most megértette Hütteman, hogy a császárné hazatérő férjének különleges meglepetést szeretne szerezni, és megígérte, hogy megnyeri Elise Renzet is ennek a tervnek. 
– Csak az idő lesz túl rövid, fenség – ennyi ellenvetése azért volt. 
Sissynek azonban ez volt a véleménye: 
– Szorgalmas vagyok. Tudom, hogy sikerülni fog! Ami pedig a legfontosabb, az megvan: Avolo is vonzódik hozzám. 
Ez valóban fontos dolog volt, hiszen ló és lovasa között az összjátéknak tökéletesnek és harmonikusnak kellett lennie. Hütteman úr megígérte, hogy megtesz minden tőle telhetőt. Amikor Mária Valéria meghallotta anyja tervét, lelkesen tapsolni kezdett. 
– Mama, ez csodálatos ötlet! Papa nagyon fog csodálkozni! 
Festetics grófnő is, aki véletlenül hallotta mindezt, hasonló véleményen volt. Csakhogy attól félt, az udvartartás azt az előadást nem fogadja majd olyan elismeréssel, mint ahogyan a császárné szeretné és képzeli... 

A következő napokat a lázas előkészületek töltötték ki. Az udvari istállók melletti lovasiskolában egy kicsinyített cirkuszi arénát építettek fel, amelyben majd Renz fog fellépni a programjával. Az igazgató személyesen jött el lányával, Elisével, hogy kiadja a megfelelő utasításokat. Ez alkalommal megjegyezte, milyen szép is lenne, ha Bécsnek állandó cirkuszi épülete lenne, amelyben ő és cirkusza bármikor felléphetnének, vagy akár folyamatosan is tarthatnának előadásokat.
Renznek már volt egy ilyen »háza« Berlinben, és nagyon jó lett volna Bécsben is. A császárné megígérte, hogy körülnéz majd megfelelő telek után valahol Bécs környékén.
Elise pedig azonnal »kezelésbe vette« a császárnét. 

Sissy kitűnő lovas volt, ezt a műlovarnő is elismerte az első negyedórai közös munka után.
– Önnek kifejezetten nagy tehetsége van ehhez, fenség – jelentette ki.
 – Ha nem császárné lenne, apám azonnal szerződtetné.

Sissy nevetett.

– Higgye el nekem, kisasszony, hogy a császári udvar is néha egy cirkuszhoz hasonlít. Remélem, hogy férjem hazatéréséig néhány gyakorlatot meg tud nekem tanítani Avolóval.
 
A következő napokban a ló és a császárné egyre közelebb kerültek egymáshoz. Nemsokára már ismerte Sissy a ló előnyös és hátrányos tulajdonságait, éppúgy, mint a többi lováét. Mária Valéria gyakran ült ott, amikor gyakoroltak, és mindig megtapsolta a mamát, ha Sissynek sikerült Elise útmutatásai alapján valamelyik gyakorlatot bemutatnia." 
Forrás: Marie-Luise von Ingenheim: Sissy 

Ui.: A meglepetés elég jól sikerült. Kicsi híján botrányba fulladt, mert az előadásra meginvitált udvartartás és a kedves férj a cirkuszba, sajnos nem hozta magával a humorérzékét. 
Kedves Sissy! Kérlek, segíts most! ;-)

2012. március 16., péntek

Lipót mezeje, avagy a hírnév átka

„Iréne császárnét Jászai Mari játszotta. Az én drága Mirja barátnőm akaratom ellenére kapta ezt a szerepet. Úgy történt, hogy korán tavasszal nem éreztem jól magamat, szédüléseim voltak, ráfogtam, hogy nikotinmérgezés, pedig alkalmasint csak kimerített a túlhajszolt munka. Jászai ekkor Csillag Terézzel együtt vonatra ültetett, és elvitt Tatára, hogy ott majd helyrehoz a tavasz.
Három napig maradtunk ott, és egész időnket a grófi parkban töltöttük. Rajtunk kívül egy lélek sem járt abban a hatalmas, kábítóan virágzó és ezer madárdaltól zsongó vadonban, és ott felolvastam a két művésznőnek Bizánc-ot. Mirja lángolva kiáltotta: »Irénét én játszom!« Ilyen szereposztásra nem gondoltam, de nem volt lelkem, hogy megtagadjam tőle. Azóta megtanultam: színdarabot csak olyan művésznőnek szabad felolvasni, akinek szerepet szánt benne a szerző. ... Jászai persze sárkányt csinált az én viperámból.” (428. o.)

„Az új lakásom közel fekszik a Lipótmezei Elme- és Ideggyógyintézethez, és a megjelenésem láthatóan felköltötte az intézet lakóinak érdeklődését. Leveleket írtak, üzeneteket küldtek, néha fel is keresett egy-egy kijáró hölgy vagy úr. Azt a benyomást nyertem, hogy odabenn az írót bizonyos mértékben szakmabelinek tekintik.” (460. o.)

„Egy névről, mely a regényemben szerepel, és amelyről azt hittem, én eszeltem ki, kisült később, hogy egy budapesti adófizető becsületes tulajdona. Az illető zokon vette, hogy »köznevetségnek teszem ki a családját«.
Az író nem komponálhat olyan valószínűtlen hangzású nevet, amelyhez valakinek törvényes joga ne volna. Megesett velem, hogy folytatásokban megjelenő regényemben egyik hétről a másikra át kellett alakítanom a hősöm nevét, mert valaki azt írta nekem, hogy álmatlan éjszakákat szereztem a feleségének. Tőlem csak hadd aludjék őnagysága!” (426-27. o.)

„1909. augusztus 5-én azt a hírt hozták budapesti és bécsi lapok, hogy a Hajnal hajótörést szenvedett, a jacht tulajdonosa pedig feleségestül belefulladt a tengerbe. A hír, mint Mark Twain mondta volna, erősen túlzott volt.” (442. o.)

Herczeg Ferenc emlékezései – A gótikus ház, 1939
(Szépirodalmi Könyvkiadó, 1985)

2012. március 12., hétfő

2012. március 11., vasárnap

Винни Пух

Az orosz Miczimackó, avagy Medveckij Medvegy úr kalandjai a sok versztnyi Vinni Puh (Винни Пух) Földjén, azaz a százholdas Pagonyban. Egyszerű és nagyszerű. A figurák mozgatása, mimikája szenzációs. Semmi fakszni, mégis tökéletesen kifejező. Igazi profi munka, Fjodor Hitruké. Jó szórakozást! :-)



Ez a 3. rész, a kedvencem (2:40-től). A kétségbeesetten szomorú Füles történetével.
Íme, a folytatása.

Előzmények itt: 1. rész és a 2. rész.

2012. február 29., szerda

Szökőnap

Isten hozott. Most végre elkaptalak, ha akarsz, ha nem, itt maradsz. (Igen, tudom, nem ma szökik, hanem 24-én.)

2012. február 15., szerda

Suzanne


Nem tudom, hogyan alakul a hetem, de hogy ne kelljen a kedves idelátogatóknak esetleg napokig egy kutya farháttal szembesülniük, hát idebiggyesztem Vega kisasszony (pardon, asszonyság) könyves opuszát. Én igen kedvelem őt és a dolgait, természetesen ott voltam néhány éve a Gödörben (2009. júliusában), és a több, mint húsz évvel korábbi budapesti koncertjén is (1990). Bár gyanús, hogy az még előbb volt...

Boxer alsó

Számomra ismeretlen tettes által elkövetett merénylet
Különösebben nem vagyok oda többek közt az internetet elárasztó vicces-állatos képekért sem, de ezen hangosan felnyihogtam. Hátha valaki más is így jár. A kép eredeti címét nem osztom meg a nagyérdeművel, az egyszerűen nem volt méltó a jelenet gyöngéd bájához. Helyette eszembe ötlött más.

Egyéb értelmes dolog nem jutván eszembe kerülhettek óvatlanul közlésre a fentebbiek. Összeszorított foggal várom a tavasziasabb légáramlatokat. Mindössze jelezni kívántam, hogy még élek.

2012. február 4., szombat

Hogy hívják?

– tettem fel a kérdést még múlt nyáron egy kerge kis kutyakamasz kedves gazdájának.
– Paszkál – hangzott a válasz. Ez aztán meglepett. Tudniillik ez volt az előző kutyám neve.

Paszkál kutyám 3 hónapos korában (1988. június)
Természetes, hogy az ember ilyenkor érdeklődni kezd az elnevezés mikéntje felől.

Haladjunk időrendben. A mi kutyánk eredeti, törzskönyvben szereplő teljes neve: Hírvivő Fitos, apja El Rambo Enzo van Os Hoes, holland tenyésztésű belga volt. Fajtáját tekintve tehát Tervueren, ami magyarul belga juhász. A hozzánk kerülő kiskutyát nem túlzás azt állítani, naponta másként hívtuk.


A sok elnevezés közül nekem már csak a Kókusz ugrik be. Amely név például akkor vetődött el, amikor a keresztség napján összefutottunk régi kutyás ismerőseinkkel és az egyiknek általunk még nem ismert, természetesen Kókusz nevű ebével. Szóval ez így ment egy darabig, amint nevet kapott az eb, még aznap legalább kettő azonos nevűvel megismerkedtünk. Már kezdtünk volna éppen csüggedni, hogy nem találunk számára kedvesen különleges nevet, amikor is kedvesem egyszer csak ráeszmélt, hogy hiszen van neki egy ismerős fiú testvérpárja. Akik történetesen szintúgy belgák. Ugye Étienne az nem valami hasznos kutyanév vonatkozásában, de a Pascal az mindkettőnknek rögvest elnyerte a tetszését. Az egyetlen bökkenő már csak az volt, hogy a mi kutyánk bizony leányzó volt. De, hiszen a Pascale az lánynév is! Igaz, hogy a szó végi e bötű ez esetben nem néma, de mi a továbbiakban és teljesen önkényesen némán ejtettük. Az egyszerűség kedvéért Paszkálnak írtuk és hívtuk, és oly mértékben elégedettek voltunk, hogy elhatároztuk, immár megvétózhatatlanul ez marad kiskutyánk neve, és ehhez abban az esetben is ragaszkodni fogunk, ha attól a naptól fogva nekünk naponta legalább négy Paszkált mutatnának be. Így történt az eset és egészen 2001. július végén bekövetkezett haláláig a legnagyszerűbb kutyatárs volt, akit valaha ismertem. (Majd' tíz év múltán aztán újabb nagyszerű kutyussal, Huncutkával sikerült kereszteznünk egymás útját.)

És akkor következzék a másik Paszkál története. Közbe kell azonban vetnem, hogy a két időpont  (névadás) közt gyakorlatilag éppen 20 év telt el, és egybehangzóan állítjuk, hogy Paszkálnak nevezett kutyával sem ők, sem mi soha még össze nem futottunk. Szóval e kerge kutyakamasz amolyan törpeagárba oltott schnautzer, fekete ördögfi. A vidám kis fickót Monoron találták a vasútállomáson, ahonnan egy menhelyre került. Fekete, tasla és kackiásan álló fülei végén egy-egy, mókusnak is dicsőségére váló bojtot visel, a tekintetek odavonzása érdekében ezüstszürke színben. Idomainak köszönhetően, mivel három dimenziójából akkor még fájóan hiányzott egy, megmentőitől a Pászka nevet kapta. Itt kerültek képbe a fiatalok, akik pár hét múlva örökbe is fogadták. Igen ám, csakhogy a párocska férfi tagja francia, és így komoly harcot vívott a Pászka név helyes kiejtésével, s rendre alulmaradt. A kiskutya pedig ilyen alkalmakkor nem értelmezte úgy, hogy őt szólongatják, s ment a saját feje után. Sürgősen ki kellett találni tehát valamit, és így merült fel, mint mentő ötlet, a Pascal név. Már majdnem Pászka, de sem a kiejtése franciáknak, sem a megértése szelektív hallással rendelkező ebzeteknek nem jelent gondot.

Ezúton kérném, hogy bármely szerencsés csillagzat alatt született oly egyén, akinek kutyája Paszkál névre valaha hallgatott, nyugodtan rukkoljon elő a saját történetével. Jelige: Paszkálok, ide! (gyulaik kiskukac freemail ponty hu)

2012. február 3., péntek

Mínuszban vagyunk

Úgy értem, például a Celsius fokokat illetően. Nosztalgia? Köszi, nem így. Nem pont erre gondoltam a múltkor.

Nyugati tér anno 1987. január 12. (Fotó: Baric Imre / MTI)


Emlékezetes év volt. Leérettségiztem. Felvettek a főiskolára. Igaz, előfelvételivel, ezért elszegődtem nyomdászinasnak. Azon a Szilveszteren, este 8-kor egy könnyű kis farmerdzsekiben várakoztam a Nyugati (leánykori nevén Marx) téren, az óra alatt, amelyen vidáman futott körbe a felirat: 1986. 12. 31. Aztán meg ez: + 12 °C...
És elérkezett 1987 és a január, vele pedig a 35-50 cm-es hó és a reggel 1/2 7-kor mért –25 °C-ok. (Ugyanott olvastam ezt a hírt is, csak mintha most kicsit lomhábban tekergőzött volna, kissé megdermedve, mint mindnyájan.) 7-re mentem dolgozni, és csak egy villamosmegállónyira voltam a munkahelyemtől. Azonban amint kiléptem a kapunkon, rögvest belefagyott az orromba a vízpára. Alig jött valami levegő. Beletelt egy kis időbe, mire megszoktam az érzést. Nagyon kellemetlen volt. Nem sokat teketóriáztam, inkább lesiettem a talajszint alá és tettem egy jó nagy tiszteletkört a finom melegben Kisföldalatti – 3-as Metró összeállításban. Mindenképpen megérte, ráadásul a földalatti megállója tőlünk akkor még félúton volt a villamosmegállóhoz képest. Sokan így okoskodhattak (le a föld alá), mert én még ilyen tömeget életemben nem láttam a Metróban sem addig, sem azóta. De nem bántuk az akolmeleget. Alig félórányi volt a kitérő a tőlem 5 percre található célállomásig. Aztán délután, Tatárka nevű lovam hátán üldögélve, meg is állapítottam, hogy most már milyen kellemesen enyhe az idő. És tényleg. Csak –14 °C volt. Úgy rémlik, 2-3 napig tartott ez az ítéletidő. Hihetetlen, hogy milyen üdítő volt az enyhülés.
Voltak kamaszfiúk számosan (volt gimis osztálytársak, későbbi főiskolai évfolyamtársak), akik szegények ekkortájt töltötték kötelező sorkatonai szolgálatukat, s volt "szerencséjük" példának okáért mondjuk őrségben, egyedül ücsörögve múlatni a kellemesnek nem nevezhető éjszakai órákat... Az ő emlékeikhez képest az én kis földalatti történetem tényleg harmatgyenge mutatvány. Nekik finom meleg környezetet, kandallót, forralt bort kívánok az elkövetkezendő napokra. Több csuporral.
Tisztán előttem vannak a Közértünk csupasz polcai is.  Se kenyér, se tej, se semmi. Kifejezetten ijesztő volt. (Ilyet aztán legközelebb a taxisblokád napjaiban láttam.) Ilyen gondolatokkal a fejemben próbálok felkészülni a ránk váró cudarságokra, de nagyon nem bánnám, ha az időjárás előrejelzés nem kivételesen jó néhány fokkal túlbecsülné a mínuszokat. A Malév legalább már nincsen mínuszban (béke poraira), mert már nincs. Legyenek most már mínuszban a mínuszok!

Update: Most látom, hogy másnak is beugrott ez a legendás tél, ráadásul hasonló zöngékkel. Igaz, én kicsit hamarabb álltam elő tegnap a farbával. Nincs új a nap alatt, mondják. ...és tényleg.

2012. január 26., csütörtök

Szipogjunk együtt


Ha már a napkitörés vagy más miatt itt a rendkívüli tavasz, varázsoljunk egy kis nosztalgikus szomorúságot a szívünkbe. Különben valamelyik éjjel mi itt az elefántcsont tornyunk ablakából megrökönyödve figyeltük a kitörést kísérő, és hazánkból állítólag nem észlelhető északi fény-szerű jelenséget. Gyönyörű és baljóslatú volt egyszerre. (Akkor még nem olvastunk arról, hogy mi is történik.) Viszont huszonsok éve lehetőségem volt egy szentpétervári előadást szemügyre venni, tehát volt viszonyítási alap. Ez olyan volt.

2012. január 20., péntek

Vidámságos



...vagy olyasmi. Figyelemre azonban méltó. Egyébként is egy könyvespolcon veszi kezdetét a mese. Apropo' könyvespolc, vagyis bookfence. Röviden (és magyarul) szinte bukfenc. Erre még visszatérünk.

Akkor hallgassuk:

I'm just so perfectly perfect,
except when I'm not. ...


(A csapattól különben már "idéztem" korábban is, lásd a blogoldalon: A betűmíves címszó alatt, a jobb szélen.)

Szomorkás



Jólesően szomorkás, akárcsak az időjárás. Ide illik-e? ;-)

2012. január 13., péntek

Újabb jeles nap

Csillagszem piszkosul komolyan néz
Drága, kicsi Virágszál!

Immáron éppen egy éve vagyunk falkatagok. :-) Szerintem: de jó nekünk! Puszi a fejed búbjára.

2012. január 12., csütörtök

Boldog új évet!

Fekete(öves) fű-szeres (Csömör, 2011. augusztus 16.)
Kedves Öreguram!
Öregúr, árnyékba húzódva (Csömör, 2011. július 8.)

Lehet mondani, hogy 1993. április 13-a nem most volt. Azon a napon kerültél hozzám, és alig múltál 4 éves.

Ahhoz képest meg 1989. január 12-e ugye, hogy igazán nem is volt olyan régen. Isten hozott a 24. évedben, éltessen sokáig kitűnő egészségben. Azaz boldog újabb éveket, zsenge fűcsomók alkotta, végeláthatatlan kiterjedésű réteket, kövér zabszemeket kíván neked főállású groom-od és minden rajongód. Füled (kizárólag legelés közben) érjen a bokádig.

2012. január 10., kedd

Gondolatok ágy szélén üldögélve



Látták-hallották már páran e földgömböcön... Jelenleg 11 360 801-en. (...a végét pedig, hogy is mondjam. Mintha elvágták volna. Kár érte.)

2012. január 2., hétfő

Lovesick Blues – mi más?

Néha érdemes szomorkodni. Mennyire jó dolgok sülhetnek ki belőle. Mármint itt a dalszerzőkre gondolok, mert az előadók szemmel láthatóan jókedvűek. Tartsunk velük.



Még majd' egy hétig lehet imitt végighallgatni.

2012. január 1., vasárnap

I’m the lock...

Még egyszer boldog és sikeres új évet kívánok minden kedves erre tévedőnek. Többször nem mondom. Idesüss:



...

I got reason
To feel it in my body
That I’m the lock and you are my key. ...


:-) Erre mondják, hogy kulcsfigura?