2011. május 11., szerda

3.

Otthon vagyunk. Du. 5 óra. Csörög a telefon. A stabil. A vonal végéről izgatott női hang, a szerzőé, hogy aszongya', amit legutóbb átküldtem neki tördelt, végleges szövegként, az egy sokkal korábbi változat. Nincsenek benne a javításai, a rengetek beírt plusz mondat... (Mindezt különben a nyomdába adás előtt 2 perccel. A Kiadóban persze ilyenkor már nincs senki, holnap du. meg már nyomnák az anyagot...) Nagyjából itt kapom az első, könnyed infarktust.
Csönd van, zene sem szól, koncentrálok a problémára. Egyszer csak halk motoszkálást hallunk. Nyilván a stáb az, aki a padlásunkon méri fel a helyszínt. Délelőtt ugyanis a szomszéd lány aláírást gyűjtött, hogy egy klipet forgathasson ott. Persze. Aláírtam. Kutya a szőnyegen, békésen rágcsálja a bikacsök "csont"-ját.
...és ekkor újabb ciccenés, Huncut pedig, mint egy dühöngő őrült spriccel ki a szobaajtón és úgy ugat, mint még soha. Kérem a gyereket, szóljon már rá a kutyára. (Közben a nő még mindig a vonal végén...) Elnézést kérek tőle, és kivágtatok, hogy letoljam a kutyát. Ekkor kapom a második infarktust.
A lépcsőn egy 120 kilós, A-nemű (ezt most olvastam a gyerek kötelező olvasmányában...), sötét alak téblábol. Nem megnyerő, tiszta Quasimodo. Egyik szeme jóval lejjebb, mint a másik, és kancsal. Nem értem, miért, de meg sem ijedek tőle, minden mérgem kitöltöm rajta. Olyan vehemenciával közlöm vele, hogy mit keres itt és takarodjon, de azonnal, hogy szinte szó nélkül tűri, hogy kitoloncoljam. Ebke még mindig folyamatosan ordít. Egy örökkévalóságnak tűnő perc múlva végre kituszkolom az ajtón is, amit gyorsan magunkra zárok. Nem tudom, melyikünk lepődött meg jobban. Közben azért még annyit mondott:
– Nem lopni jöttem, csókolom.


És! Érdemes szegénynek lenni, mint a templom egere. Semmit nem vitt el. Nem volt mit. Nyilván végignézte az összes, fogason lógó kabát zsebét, és vannak egy páran. Egészségére. Mind üres volt. Talán a gyerek is megtanulta végre, hogy NEM hagyom nyitva a kilincses bejárati ajtót... Soha. ...végül a szerzőtől eközben megérkezik a következő e-mail: Bocs. Valamit elnéztem. Minden rendben van.

Édes kutyalány, neked meg nagyon köszi!
:D

Nincsenek megjegyzések: