Húsvét hétfő van. Megyek reggel a kutyával a szokásos tiszteletkörre, hát látom a hivalkodónak éppen nem mondható, kamaszkorú kicsi kocsimat, hogy valami kedves duhaj a jobb ajtómon bontotta ki tán a vodkás-szörpös flaskáját. Üvegszilánkok szerteszét. Tulajdonképpen inkább ünnepi hangulatba keveredve az üveget a nyakánál fogva hozzá-csapta a kocsim oldalához, amúgy hajót-avatósan. Ezzel a majd' 10 pontos találattal egyszerre sikerült nemcsak az ajtót, de a hátsó sárvédőívet is hazavágnia (csinos horpadás itt is, ott is – határozottan ügyes), no és egy jó féltenyérnyi (facepalm) darabon a dukkótól is megfosztania szegény járgányt. (Ott szó szerint fémtiszta, jókorát suhintott a gaz...) Ekkor tévedt (révedt) tekintetem a mögöttem álló Ford Mondeóra. Szegény pára (mármint a gazdija), neki bizony a szélvédője bánta a vigasságot. A kedves felhasználó a vodkásüvege romjaival intézte el. Alaposan. Well. Szép munka.
Nem volt egyszerű a ragacsos szmötyit, üvegszilánkokkal spékelve lepucolni az ajtóról és a kilincsről. Locsolás megvolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése