2010. december 5., vasárnap

Giccs a köbön

Elfogadnám
Terepasztalon, beállítva...
Álljon itt néhány idézet, lovakról:

Elég nagy fizikai bátorság kell hozzá, hogy az ember felüljön egy lóra. Nekem ez megvan. 40 cent egy flaska belőle, és magamhoz veszem, mikor szükséges. (Stephen Leacock)

Tudjuk, hogy a lovak eszesebbek 
az embereknél. Még sosem hallottunk lóról, amelyik csődbe ment volna, mert emberekre fogadott.
(Will Rogers)

Az egyik ok, amiért a madarak és lovak boldogok, az az, hogy ők nem próbálnak meg jó benyomást tenni más madarakra és lovakra.
(Dale Carnegie)

És Allah fogott egy maréknyi déli szelet, átfújta rajta lehelletét és megteremtette a lovat… Repüljenek szárnyak nélkül és hódítsanak kardok nélkül. Ó, lovak… (beduin monda)


E legutóbbit most már láttam is. De még mindig rejtély, mit ettek ezek a lovak ott Keleten? Mert se fű, se semmi arra, nyomokban sem, ami emlékeztetne akár egy kicsit is a kedvenc eledeleikre...
Nem rossz

Berlin Go

Berlingo - a tervezőasztalon
Ez pedig már maga a valóság, kettő példányban
...és a vonatkozó csomagolásterv
Úgy látszik, nekem már csak fehér Citroënek jutnak, dekorálandó... Valamikor 1997 tájékán vehettem méretet egy házi gyártmányú felépítménnyel ékített, és két ló hiperszuper biztonságos szállítására alkalmatos (naná, Svájcban követték el) kisteherautóról. Arra két tervet készítettem, mondanom sem kell, hogy az általam kevésbé preferáltat választották... Alkalom adtán azokat is előkotrom.

Ezek a gépek pedig 2007 körül öltötték fel új ruhájukat.

Napi Renard

Van-e sorsa az embernek? Vajon szabad-e? Milyen bosszantó, hogy nem tudja! Milyen bosszantó lenne, ha tudná! (1889. június 14.)

Figyelemre méltó módon zongorázik egy ujjal. (1890. május 8.)

Tizenöttől harmincig az ember húszéves. (1890. június 28.)

A nyárspolgároktól való irtózás nyárspolgári dolog. (1889. április 10.)

A nyárspolgárok mindig a többiek. (1890. január 28.) 

Ha fölismerik a "stílusomat", ez azért van, mert mindig ugyanazt csinálom, sajnos! (1891. augusztus 3.)

A szabad ember engedje meg magának néha azt a szabadságot, hogy szolga legyen. (1892. január 27.)

A barátság két olyan ember házassága, akik nem fekhetnek le egymással.
(1892. október 5.)

A barátság olyan szerelmes madár, amelynek levágták a farkát. (1896. december 30.)

Igazságot csak egyet ismerek: egyedül a munka boldogít. Ez az egyetlen dolog, amiben biztos vagyok, de mindig megfeledkezem róla. (1908. április 15.)

Vannak pillanatok, amikor minden sikerül. Nem kell megijedni: elmúlnak.
(1908. október 30.)

Egy jegyzetnek többet kell mondania egy oldalnál is. Ellenkező esetben haszontalan. (1908. október 30.)

Ezek a jegyzetek, amelyeket nap mint nap papírra vetek, szerencsés elvetélései azoknak a rossz műveknek, amelyeket megírhatnék. (1896. november 9.)

Amikor valamely mondás nem szellemes, azt mondják róla, hogy mélyértelmű.
(1908. december 13.)

(Kedvenc részletek Jules Renard naplójából. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1967)