2013. augusztus 9., péntek

Esélyek

Szó esett itt nem rég a szűz kézről, mármint annak tulajdonosáról a régi lóverseny-mondás szerint. Aki nyer. Tényleg emlékezetes volt, amikor 1993-ban megpróbálkoztam egy hármas befutó eltalálásával. Ez az egyik legnehezebben megsaccolható fogadási forma, hiszen itt pontosan meg kell adni, mely lovak fognak végezni az I., a II., illetve a III. helyen. Igaz, hogy cserébe a legnagyobb pénzt is erre fizetik a szerencsésnek... Szóval az esélytelenek nyugalmával tettem meg tétjeimet egy őszi Nyeretlen kétéves futamban. Sorolom a megdönthetetlen észérveimet:

I. Teszt (Tatárkán nevű lovam 1991. évi sötétpej öccse, tartsunk össze alapon)
II. egy nagyon szép fejű, hókás pej ló (mindig cikiztek, hogy nekem a szép fejű ló jelenti a jó lovat...)
III. (tanácstalan voltam és már nem emlékszem, volt-e kék sapkás zsoké), így hát erre a helyre megtettem a Turf szerinti abszolút favoritot, hátán a sampion zsoké Kállai Pállal, hátha kisegítenek alapon. (Kállai 1991-ben kétszer is nyert az akkor kétéves Tatárkán lovammal.) 

És a végeredmény:
I. Teszt (Tatárkán nevű lovam öccse)
II. az a bizonyos nagyon szép fejű hókaló
III. no, ide bizony célfotóra kellett várni, de az egyik a Kállai lovagolta ló volt, aki...

végül célfotóval és orrhosszal IV. lett... (Át)érzik, ugye ezt a placcról való lecsúszásnak az elképzelhető legkisebb mértékegységét – célfotós orrhossz... Erre mondják, hogy mi lett volna, ha... Sebaj, legalább a kisöccs elvesztette nyeretlen kétéves titulusát. Ez is valami, ha azt vesszük, kicsit később kialakult súlyos kehessége miatt mindössze négyéves koráig élt szegény.

A Pityókás

"Seilagh elvitt bennünket a newmarketi lóversenyekre. Nővérem arra ösztökélt, fogadjak én is. Fogalmunk sem volt az esélyekről, így javasoltam Myrónak, fogadjunk a kék sapkás zsokéra. Ő butaságnak tartotta ezt, és nem engedett fogadni. De a kék sapkás zsoké ért be a célba elsőnek! Myró elképedt, és most már elfogadta a tanácsaimat. A programon szereplő egyik lovat Tipsy Puddingnak (Pityókás Pudingnak) hívták. Elhatároztam, hogy összes pénzemet (nem volt valami sok) ráteszem. Hihetetlen, de Tipsy Pudding lett az első. Sajnos nem sokat nyertünk rajta, mert kiderült, hogy favorit volt." – botlok bele a tipikus "szűz kéz nyer" típusú történetbe Gróf Edelsheim-Gyulai Ilona Becsület és kötelesség című visszaemlékezésének legelején.

...és felnyihogok. Na, már most, egy ilyen különleges lónevet (Tipsy Pudding) az ember tényleg megjegyez, főképpen, ha a saját lovával nagyon is összefüggésbe hozható. Annak idején, amikor Tatárkán (alias Törpe) 1993 áprilisában hozzám került, azonnal és lelkesen utána kerestem a pedigréjének. Persze akkor még az internet nem állt rendelkezésemre, de Pudingné őnagyságáig, mint a "T" kezdőbetűt és eszerint a menőkedvét pompásan továbbörökítő angol ősanyáig analóg módszerekkel és a könyvespolcaimon fellelhető, korabeli angol Turflapok és Méneskönyvek (General Studbook) birtokában is simán eljutottam. Lássuk csak:

Tatárkán (1989. évi sötétpej mén) – anyja: Tetra, anyja: Tetszetős, anyja: Tekla, anyja: Tubica, anyja: Tipsy Pudding (GB) (pej kanca, ell. 1935). A teljesség igényével folytatva: Pudingné anyja: Tarte Maison (FR) (pej, 1929), anyja: Blanc Mange (GB) (sötétpej, 1922), anyja: Blanche (GB) (pej, 1912), akinek anyai üknagyanyja: Lady Lurewell (GB) (sárga, 1877), akinek anyai üknagyanyja: Woodpecker Mare (GB) (pej, 1785), akinek pedig anyai üknagyanyja: Sister One to True Blue (GB) (szürke, cca. 1715), akinek az anyai nagyapja: Byerley Turk (fekete/sötétpej török mén, cca. 1679),  aki – minő véletlen – Buda ostromakor bukkan fel, hogy a továbbiakban az angol telivér fajtát megalapító három keleti vérvonalú mén egyike legyen... S mint látható, ő is sötétpej és jegytelen volt, akárcsak az én Törpém... ("As his portrait by Wootton shows, the Byerley Turk was an unmarked, dark brown horse with a decidedly Arabian appearance, despite his title as a "Turk". He was very prepotent, and many of his offspring are noted to have been brown or black like himself.") ...és tényleg. Egyszer egy versenyen még kaptunk egy üveg házipálinkát is, mert a társaságnak nagyon megtetszett a szép, fekete arab ménem. Ő a legszebb – mondták, és a kezembe nyomták a palackot. Nem óvtam meg a döntést.

A derék exversenylovam felmenői tehát mind egy szálig és 1679-ig pontosan visszakereshetőek. Szép. Még mondja valaki, hogy az angolok nem találták fel a tökéletes regisztrációt. Hiszen az angol telivér éppen attól az, hogy minden ősét vissza lehet vezetni a General Studbookok bármelyikében szereplő valamely egyedre.
...

Szóval, ha Ily néni sejtette volna, hogy ez az ő nyerő lova aztán később Magyarországra került – gondolom magamban, de amint tovább olvasom a könyvet, kiderül, nem hogy sejtette, tudta is:

"Ennek a folytatása is érdekes. Sok évvel később, házasságom után férjem nagybátyja, Horthy Jenő istállóit látogattuk meg, és szemem megakadt egy kanca nevén: "Tipsy Pudding". Odafutottam a nagybácsihoz, és megkérdeztem, honnan ez a név. Azt felelte: a kancát Newmarketben vette! Ez valóban Tipsy Pudding volt – a ló, amelyik nekem nyert."

Most viszont rajtam a sor, hogy elképedjek, mert mindebből kiderül, hogy ez a kis Puding még a háború előtt került Magyarországra, (korábban úgy hittem, 1945 után importálták), tehát a II. világháború borzalmait át- és túlélte, hogy azután 20 évesen, 1955-ben életet adjon Tubicának. Akinek apja meg a legendás Bombardon (p. m., ell. 1944. III. 2., nev. Kisbéri állami ménes). A Blandford unokát éves korában evakuálták Bergstettenbe. Ezen a néven Münchenben futtatták, hároméves korában 2 sík és 1 gát győzelmet aratott. Hazahozták, ahol Bombardon néven folytatta. Kilencéves koráig 91 startjából 15 győzelmet és 37 helyezést ért el. 1953-ban vitték ménesbe (méretei: 158/169-180-20), ahol elfogadható sikerrel fedezett: 42 telivér és 30 félvér ivadéka 219 versenyt nyert. Jobb ivadékai: Ambo (Alkotmány díj), Balmoral (Munka Ünnepe díja, Szabadság díj, Budapesti díj 2x, Ménesek Nagydíja), Bartolo (Kétévesek Nagydíja, Munka Ünnepe díja).

Balmoral pedig az én drága Tatárkámnak volt az apja. Így (is) futnak össze a szálak...