2013. augusztus 9., péntek

Esélyek

Szó esett itt nem rég a szűz kézről, mármint annak tulajdonosáról a régi lóverseny-mondás szerint. Aki nyer. Tényleg emlékezetes volt, amikor 1993-ban megpróbálkoztam egy hármas befutó eltalálásával. Ez az egyik legnehezebben megsaccolható fogadási forma, hiszen itt pontosan meg kell adni, mely lovak fognak végezni az I., a II., illetve a III. helyen. Igaz, hogy cserébe a legnagyobb pénzt is erre fizetik a szerencsésnek... Szóval az esélytelenek nyugalmával tettem meg tétjeimet egy őszi Nyeretlen kétéves futamban. Sorolom a megdönthetetlen észérveimet:

I. Teszt (Tatárkán nevű lovam 1991. évi sötétpej öccse, tartsunk össze alapon)
II. egy nagyon szép fejű, hókás pej ló (mindig cikiztek, hogy nekem a szép fejű ló jelenti a jó lovat...)
III. (tanácstalan voltam és már nem emlékszem, volt-e kék sapkás zsoké), így hát erre a helyre megtettem a Turf szerinti abszolút favoritot, hátán a sampion zsoké Kállai Pállal, hátha kisegítenek alapon. (Kállai 1991-ben kétszer is nyert az akkor kétéves Tatárkán lovammal.) 

És a végeredmény:
I. Teszt (Tatárkán nevű lovam öccse)
II. az a bizonyos nagyon szép fejű hókaló
III. no, ide bizony célfotóra kellett várni, de az egyik a Kállai lovagolta ló volt, aki...

végül célfotóval és orrhosszal IV. lett... (Át)érzik, ugye ezt a placcról való lecsúszásnak az elképzelhető legkisebb mértékegységét – célfotós orrhossz... Erre mondják, hogy mi lett volna, ha... Sebaj, legalább a kisöccs elvesztette nyeretlen kétéves titulusát. Ez is valami, ha azt vesszük, kicsit később kialakult súlyos kehessége miatt mindössze négyéves koráig élt szegény.

Nincsenek megjegyzések: