2012. április 1., vasárnap

Sissy, a műlovarnő

"Sissy nem bírta tovább a várakozást, végre Avolo nyergében akart ülni. De kiderült, hogy sok mindent, amit Renz lovaglásában megfigyelt, ő még nem tud utánozni. Avolo nem hátasló, amilyenekhez eddig Sissy szokva volt, hanem cirkuszi állat, és ez a tény volt végül is az oka annak, hogy Sissyben újfajta becsvágy ébredt. 
– Mennyi ideig marad a cirkusz Bécsben? –kérdezte a lovásztól. 
– Nos, talán egy hónapig, fenség – felelte Hütteman. 
– Vagy ameddig a bécsiek kíváncsiak ránk. De az is lehet, hogy az igazgató egy vagy két héttel tovább marad, ha olyan nagy lesz a tülekedés, mint eddig. 
– Mit gondol, Renz kisasszony hajlandó lenne engem cirkuszi lovaglásra oktatni? 
Hüttemannak a csodálkozástól tátva maradt a szája. 
– Fenséged... csak nem akar fellépni? 
– Dehogynem, pontosan ezt szeretném! Mire a császár visszajön, egy igazi cirkuszi előadást rendeznék, az önök egész programjával, és én magam lépnék fel Avolóval! 
Most megértette Hütteman, hogy a császárné hazatérő férjének különleges meglepetést szeretne szerezni, és megígérte, hogy megnyeri Elise Renzet is ennek a tervnek. 
– Csak az idő lesz túl rövid, fenség – ennyi ellenvetése azért volt. 
Sissynek azonban ez volt a véleménye: 
– Szorgalmas vagyok. Tudom, hogy sikerülni fog! Ami pedig a legfontosabb, az megvan: Avolo is vonzódik hozzám. 
Ez valóban fontos dolog volt, hiszen ló és lovasa között az összjátéknak tökéletesnek és harmonikusnak kellett lennie. Hütteman úr megígérte, hogy megtesz minden tőle telhetőt. Amikor Mária Valéria meghallotta anyja tervét, lelkesen tapsolni kezdett. 
– Mama, ez csodálatos ötlet! Papa nagyon fog csodálkozni! 
Festetics grófnő is, aki véletlenül hallotta mindezt, hasonló véleményen volt. Csakhogy attól félt, az udvartartás azt az előadást nem fogadja majd olyan elismeréssel, mint ahogyan a császárné szeretné és képzeli... 

A következő napokat a lázas előkészületek töltötték ki. Az udvari istállók melletti lovasiskolában egy kicsinyített cirkuszi arénát építettek fel, amelyben majd Renz fog fellépni a programjával. Az igazgató személyesen jött el lányával, Elisével, hogy kiadja a megfelelő utasításokat. Ez alkalommal megjegyezte, milyen szép is lenne, ha Bécsnek állandó cirkuszi épülete lenne, amelyben ő és cirkusza bármikor felléphetnének, vagy akár folyamatosan is tarthatnának előadásokat.
Renznek már volt egy ilyen »háza« Berlinben, és nagyon jó lett volna Bécsben is. A császárné megígérte, hogy körülnéz majd megfelelő telek után valahol Bécs környékén.
Elise pedig azonnal »kezelésbe vette« a császárnét. 

Sissy kitűnő lovas volt, ezt a műlovarnő is elismerte az első negyedórai közös munka után.
– Önnek kifejezetten nagy tehetsége van ehhez, fenség – jelentette ki.
 – Ha nem császárné lenne, apám azonnal szerződtetné.

Sissy nevetett.

– Higgye el nekem, kisasszony, hogy a császári udvar is néha egy cirkuszhoz hasonlít. Remélem, hogy férjem hazatéréséig néhány gyakorlatot meg tud nekem tanítani Avolóval.
 
A következő napokban a ló és a császárné egyre közelebb kerültek egymáshoz. Nemsokára már ismerte Sissy a ló előnyös és hátrányos tulajdonságait, éppúgy, mint a többi lováét. Mária Valéria gyakran ült ott, amikor gyakoroltak, és mindig megtapsolta a mamát, ha Sissynek sikerült Elise útmutatásai alapján valamelyik gyakorlatot bemutatnia." 
Forrás: Marie-Luise von Ingenheim: Sissy 

Ui.: A meglepetés elég jól sikerült. Kicsi híján botrányba fulladt, mert az előadásra meginvitált udvartartás és a kedves férj a cirkuszba, sajnos nem hozta magával a humorérzékét. 
Kedves Sissy! Kérlek, segíts most! ;-)