2012. október 31., szerda

Égszakadós

Nem vagyok nagy Bond-rajongó, dehát az 50. évforduló az mégis csak valami. Aztán a baltával szabott arcú, ezúttal ijesztően szőkére hidrogénezett fejű J. Bardem a főgonosz szerepében, és a rendező személye (S. Mendes) is egyféle garancia volt arra, hogy talán nem szokványos Bond-feldogozást fogunk itt kapni. 
Mindjárt egy hosszabb és igen látványosan megkomponált, autós-motoros-vonatos isztambuli hajszával indítunk, majd főhősünk váratlanul rongybabaként és holtan hullik alá a folyón átívelő viadukton száguldó vonat tetejéről a vízbe, ekkor következend csak az Adele vadonat új számával, valamint grandióz képekkel aláfestett főcím. Miközben már látjuk az MI6 főhadiszálláson az ügynök gyászjelentését érthetetlen módon nem Apple laptopján fogalmazó főnökasszonyt (M) is, mire komisz kamaszom odaveti, hogy lehet, éppen az a csavar a filmben, hogy most tényleg itt a vége, annyira kerek eddig az egész. Persze nem. 
Ezután kicsit Londonban időzünk, majd Shanghajban, kicsibb később még Macaon járunk a fáradhatatlan ügynökkel, és persze végül arra is fény derül, mi is a főcím (Skyfall) eredete, méghozzá már a ködös és hideg Skóciában. 
Ami kifejezetten meglepő az egész történetvezetésben, hogy "váratlan" visszatérése után Bondunk hosszasan egy a hivatali céllövöldében, az erőnléti vizsgáján és a szakpiciáternél úgyszintén elbukó, kiöregedőfélben lévő kripliként van feltálalva minekünk, ráadásul még büdös is (a főnöke szerint legalább is). Még különösebb, hogy a "hölgyek öröme"-ség, az úriemberség is teljesen ejtve van a történetben, helyette anyám-helyett-anyám szál húzódik végig. A rövidnek éppen nem nevezhető, 145 perces játékidőben végül semmiféle szerelmi szál nem szőttetett. Részemről ez egyáltalán nem panasz.  (Jó, a 145 percből a végén 30 az a stáblista, ahol még talán az isztambuli piac valahány árusa is felsoroltatik.) A film elején bár volt valami zavaros, falhoz támasztós, bennszülött nőcis, szexjelenetnek éppen nem nevezhető villanás, aztán a nagyon tökös és csinos fekete kolléganő is többszörösen hoppon marad. Végül a nagyon dögös, kínai démon, szegény feje, szintén nem lesz megmentés tárgya. Habár neki kárpótlásképpen jut Jamesből egy szintén röpke, zuhanyzós jelenet, szigorúan a párás üvegen keresztül, egy luxusjachton, mielőtt csúnyán cserbenhagyatik. 

Szóval, kicsit kiröhögik magukat, ez azért mindenképpen kellemes meglepetés. Tartok tőle, Bardem fejére sem fog díjeső hullani az alakítás láttán, de részéről nyilván jó poén is lehetett egy kiemelt figyelmet kapó, ünnepi Bond-kiadvány lapjain felbukkanni. Azért kicsit gyanús, hogy Mendes indíttatása sem volt teljesen más természetű.

Azért a szép, régi Aston Martinért nekünk is vérzett a szívünk. Tessék, se füle-se farka kóstoló:
 

2012. október 18., csütörtök

Tényleg Huncut

Megfigyeltem, ha a kis bestia kifigyel egy alvásra alkalmas, pihe-puha helyet, amely persze eredendően nem az ő kényére hever a földön, kizárólag titokban olyan pózokat felvéve alszik rajta nagyokat, amelyek saját ágyikóin egyáltalán nem tettenérhetőek. Ki érti ezt? A tilosban ezek szerint még az alvás is jobban esik. Például így fest Őnagysága egy ideiglenesen a földön heverő, és korábban félbehajtott, felcsavarásra váró hálózsákon:

2012. október 15., hétfő

Pufók

Költözünk. Vagyis inkább költöztetünk – ha minden igaz, és bárcsak az lenne. Hízásra "kissé" hajlamos pónilovunk a csinostól odébb eső sziluettjét végre megpróbáljuk kicsit átfazonírozni. Az új hely varázslatos, tessen nekünk drukkolni. (Mer' még elébb meg kell tessék a Pufóka az új hely gazdájának.)

Utóirat: Megtetszettek egymásnak... :-)

2012. október 7., vasárnap

Könyvkupac

Igen kérem, nem elírás. Így: könyvkupac. Arról van szó, hogy immár havi BKV-bérlet tulajdonosként, és naponta 2 x 12-15 percet "ingázva" a munkahelyre a fényűzően szűk monstrumon, a Combinón, végre rendszeresen tudok olvasni. Nekem ez a lehetőség amolyan béren kívüli juttatás. S akkor még nem szóltam a munkahelyen rendelő, aranykezű masszőrhölgynél tett látogatások pozitív hozadékáról. Nagyszerű közérzetjavító változások. Na, és a Rózsadomb azért az mégis csak a Rózsadomb, még ha csak a lúdtalpa (lába) is. Tehát: hűvös könyvkupacok, vaskos kötetek, ide veletek.