2011. május 22., vasárnap

A király lova

Nem én mondtam anekdoták ... álljon itt csak az az egy, amely Mallorca máig legnépszerűbb királyához, I. Hódító Jakab (1208-1276) aragóniai, mallorcai és valenciai uralkodóhoz, Barcelona és Urgell hercegéhez és Montpellier urához fűződik, akit második felesége, Árpádházi Jolánta, II. András lánya nyolc fiúgyermekkel ajándékozott meg.

Volt egyszer egy király, s annak egy lova, amelyet nagyon szeretett. A ló megbetegedett, s a király elhívatta a felcsert, hogy mondja meg, van-e rá orvosság. A felcser alaposan megvizsgálta a lovat, és kijelentette, hogy gyógyíthatatlan. Nagyon elbúsult a király, és megparancsolta szolgáinak, hogy vigyék ki a lovat a tengerpartra [amely Palmán* néhány száz méterre van a királyi palotától], és tegyenek meg mindent azért, hogy meggyógyuljon. S arra is figyelmeztette őket, hogy aki a ló halálhírét hozza neki, annak ott helyben fejét véteti. Két nap múlva a ló kimúlt, s miközben a szolgák azt hányták-vetették, hogyan hozzák ezt a király tudtára, arra járt egy mindenre kapható bolond. Azt mondták neki:
– Nem akarsz megvinni egy hírt a királynak?
Amaz így felelt:
– És mit kapok érte?
A szolgák ezer aranyat ígértek neki, s elmondták, miről van szó. A bolond ráállt az alkura. Beállított a palotába, s azt mondta a királynak:
– Emlékszel arra a lóra, amelyet leküldettél a tengerpartra gyógyítani? No hát, a ló nem eszik.
– Hogyhogy? – kérdezte a király.
– Ahogy mondom. Sőt nem is iszik.
– Mit nem mondasz…
– De még csak nem is pisál.
– Lehetetlen.
– Se nem kakál, se nem szuszog.
– Hát akkor megdöglött – mondta a király.
– Te mondtad, nem én – válaszolta a bolond. Azzal sarkon fordult, és visszatért a szolgákhoz, akik megadták neki az ezer aranyat. A király pedig ott maradt lóvá téve.
* Mallorca fővárosa