2012. március 16., péntek

Lipót mezeje, avagy a hírnév átka

„Iréne császárnét Jászai Mari játszotta. Az én drága Mirja barátnőm akaratom ellenére kapta ezt a szerepet. Úgy történt, hogy korán tavasszal nem éreztem jól magamat, szédüléseim voltak, ráfogtam, hogy nikotinmérgezés, pedig alkalmasint csak kimerített a túlhajszolt munka. Jászai ekkor Csillag Terézzel együtt vonatra ültetett, és elvitt Tatára, hogy ott majd helyrehoz a tavasz.
Három napig maradtunk ott, és egész időnket a grófi parkban töltöttük. Rajtunk kívül egy lélek sem járt abban a hatalmas, kábítóan virágzó és ezer madárdaltól zsongó vadonban, és ott felolvastam a két művésznőnek Bizánc-ot. Mirja lángolva kiáltotta: »Irénét én játszom!« Ilyen szereposztásra nem gondoltam, de nem volt lelkem, hogy megtagadjam tőle. Azóta megtanultam: színdarabot csak olyan művésznőnek szabad felolvasni, akinek szerepet szánt benne a szerző. ... Jászai persze sárkányt csinált az én viperámból.” (428. o.)

„Az új lakásom közel fekszik a Lipótmezei Elme- és Ideggyógyintézethez, és a megjelenésem láthatóan felköltötte az intézet lakóinak érdeklődését. Leveleket írtak, üzeneteket küldtek, néha fel is keresett egy-egy kijáró hölgy vagy úr. Azt a benyomást nyertem, hogy odabenn az írót bizonyos mértékben szakmabelinek tekintik.” (460. o.)

„Egy névről, mely a regényemben szerepel, és amelyről azt hittem, én eszeltem ki, kisült később, hogy egy budapesti adófizető becsületes tulajdona. Az illető zokon vette, hogy »köznevetségnek teszem ki a családját«.
Az író nem komponálhat olyan valószínűtlen hangzású nevet, amelyhez valakinek törvényes joga ne volna. Megesett velem, hogy folytatásokban megjelenő regényemben egyik hétről a másikra át kellett alakítanom a hősöm nevét, mert valaki azt írta nekem, hogy álmatlan éjszakákat szereztem a feleségének. Tőlem csak hadd aludjék őnagysága!” (426-27. o.)

„1909. augusztus 5-én azt a hírt hozták budapesti és bécsi lapok, hogy a Hajnal hajótörést szenvedett, a jacht tulajdonosa pedig feleségestül belefulladt a tengerbe. A hír, mint Mark Twain mondta volna, erősen túlzott volt.” (442. o.)

Herczeg Ferenc emlékezései – A gótikus ház, 1939
(Szépirodalmi Könyvkiadó, 1985)

2012. március 12., hétfő

2012. március 11., vasárnap

Винни Пух

Az orosz Miczimackó, avagy Medveckij Medvegy úr kalandjai a sok versztnyi Vinni Puh (Винни Пух) Földjén, azaz a százholdas Pagonyban. Egyszerű és nagyszerű. A figurák mozgatása, mimikája szenzációs. Semmi fakszni, mégis tökéletesen kifejező. Igazi profi munka, Fjodor Hitruké. Jó szórakozást! :-)



Ez a 3. rész, a kedvencem (2:40-től). A kétségbeesetten szomorú Füles történetével.
Íme, a folytatása.

Előzmények itt: 1. rész és a 2. rész.