2012. július 23., hétfő

Yogi Bear

Huncut kiskutyánk tegnap este elnyerte a tiszteletbeli Maci Laci (Yogi Bear) megtisztelő címet. Az az elszántság ugyanis, amivel Őnagysága lerohanja a Városligetben pikenikező egyedeket, mindenképpen elismerésre méltó. Pokróc nem marad szárazon (főként, ha korábban eső volt), mert a kishölgy hatalmas vágtában vetődik rájuk, a magukat azon kényelembe helyezők nagy megelégedésére.
Ami a legkellemetlenebb az egészben, hogy rendszeresen honorálják a népek mindezt a jól megérdemelt farbabillentés helyett szendvicsük egy-egy jelentékeny darabjával. Így aztán a kis Drága kobakjában megerősödni látszik a dőre gondolat, mely szerint bármely fűben ücsörgő alak lerohanása kecsegtető lehet kutyaképűek számára, ha e rohamot habtestük S alakban történő folyamatos kígyózásával, továbbá sűrű farkcsóválás eszközlésével kötik egybe. – A pokróc mértani közepén pedig a szokásos (és jól bevált) "ül-és-okosan-néz" pózba feszülve végül vajpuhára főzzük az első felindulásukban még berzenkedni próbáló delikvenseket – tenné hozzá a kis beste, ha ezen írást ő jegyzené.* A jutalom nem marad el. Soha.
* Ahogy azt az okos pofácskáját elnézem, nemsokára arra is sort fog keríteni.

2012. július 17., kedd

Lódottorok

A majdnem embléma terve...
Majdnem sikerült, de aztán mégis mennek a fiókba (folderbe).... :-)

Update: a befutó a hét vezér lett...
(2013. 08. 09.)
...és a többi


2012. július 15., vasárnap

Végtelen történet

Annyi más dolgom lenne, mégis teljesen belegabalyodtam ebbe a kártyaügybe. És attól tartok, nincs még itt a vége, ahhoz túl sok ötletem van. Ez meg amúgy is csak a régebbi B-változata. Törököt fogtam, nem ereszt.

2012. július 9., hétfő

Kártyázós hétköznapok

Újféle pakli a múlt század 80-as éveinek legvégiből
Nálam ez a kártya-dolog beakadt. Időnként elő-előjön.

Elsőször 1989-ben próbálkoztam véle, akkor az Iparosművészet oskolájának berkeiben, most pedig abban mesterkedem, hogy meglepjek véle Valakit...

Még újabb féle pakli a legszorosabban vett közeljövőből 
Természetesen nekem a szokásos kártyaszínek sem felelnek meg, így újra és újra bíbelődöm velük is. Volt szerencsém egy nagyon kedves és nagyon kiművelt kártyagyűjtővel átbeszélni a terveimet, és ennek keretében megcsodálhattam a témábavágó pazar gyűjteményét. Még tavaly keresett meg – miután egy antikváriumban frissen beszerzett magának egyet a fenti opus(om)ból –, hogy érdeklődjék a korai zsengémnek számító kártyáim készülési körülményeiről. Katalogizálva vagyok.

2012. július 8., vasárnap

No. 44

Mark Twain: A titokzatos idegen. Most olvasom. (Micsoda véletlen.) Nem volt könnyű megszerezni. Bizton lesz még itt bejegyzés belőle, hiszen a három részből álló könyv utolsó, befejezett opusa egy ódonda nyomdában játszódik. Végre írhatok e csodálatos miliőről, és a még csodálatosabb, ólomszedéshez, magasnyomtatáshoz kapcsolódó nyomdai kifejezésekről. 

(Mióta készülök arra, hogy felemlegethessem végre a paraszt hajszálat). És íme, Mark Twain is nagy élvezettel teszi ezt. Sőt, virtuóz módon karakterei jellemzésénél is alkalmazza őket. Kétségtelenül megérintette őt is e világ máshoz nem hasonítható hangulata. 

"... valahányszor az a lány fogott egy tercia* állítást, csak jól kellett figyelni, amint megpróbálja belegyömöszölni oda, ahová egy nonpareille-s** köznek*** sem volt lélegzet vételnyi helye; ... Hát nem hajszál pontos leírás?"

– Őszintén, ki az, aki érti? :-)

    * tercia = betűméret (16 tipográfiai pontos) 
  ** nonpareille = betűméret (6 tipográfiai pontos) 
*** köz = szóköz, spácium (space) 

"Igen, valóban második kiadása volt annak, ami az anyja volt egykoron, az ő korában. Tökéletes állószedése, melyen már nem szükséges a korrektúra, ahogyan a nyomdaműhelyben mondanánk." 

A főszereplő, a titokzatos idegen neve (No. 44) kapcsán különböző nézetek léteznek. Lehet csemegézni. Jó szórakozást! Nekem a szorzótáblás-tengeri öles változat tetszik eddig a legjobban, persze a Twice'leven lehetőségét teljesen el nem vetve: 

"R. Kent Rasmussen's Theory, 1995 

The Multiplication Tables 

In 1995 R. Kent Rasmussen published his theory of the name Forty-four in his first edition of Mark Twain A To Z (Facts on File, 1995). Rasmussen suggested that Twain may have seen it as an abbreviated form of 144, the highest number in the standard multiplication table. In a passage immediately preceding Forty-four's introduction to the teacher in the Schoolhouse Hill* version, the class recites up to twelve times twelve. Rasmussen also states the number 144 is suggestive because there are 12 feet, or 144 inches in two fathoms – the nautical depth equivalent to the steamboat leadsman's measurement of Mark Twain**."

  * Schoolhouse Hill = Iskolahegy (a második kézirat-töredék címe)
** Mark Twain = két öl 

(Ja, és tegyük össze a kezünket, hogy tőlünk – gondolom, hála a poroszos okításnak – a zord tanító csak 1–10-ig kérte számon a szorzótáblát. Szegény angolszász nebulók!)