Emlékek

Tatárkán xx (Vácrátót, 1999. március 30.)

Furcsa dolog a nosztalgia. Első ránézésre pozitív jelentéssel bír, de ha kicsit megpiszkáljuk, azért inkább keserédes, mint csupa dal-móka-kacagás.

Kundera is fejtegeti a mibenlétét a Nemtudás című könyvében. Szerinte a szó a görög nostos (visszatérés) és algos (szenvedés) szavakból tevődik össze. A nosztalgia szerinte szenvedést jelent: hogy hiába vágyunk visszatérni.

Mégis milyen jól esik olykor-olykor elmélázni becses emlékeink felett. Érdemes hozzászokni ehhez a szép-szomorú érzéshez, mert az évek múlásával egyre többször kerítünk rá alkalmat, hogy felidézhessük az elmúltat.

De ne hanyagoljuk el a jelent sem. Érdemes sorra venni, mi az, amit régóta halogatunk, tán már rég le is mondtunk róla. Hátha még nem késő megcselekedni, mert igaza van Mark Twain-nek: "Húsz év múlva sokkal jobban fogod bánni azokat a dolgokat, amelyeket kihagytál, mint amelyeket megtettél."

Szerinte sosem késő, hogy csökkentsük a kihagyott lehetőségek kései halmazát. Hallgatni kéne rá.