180 fokos fordulat

Ezúton is boldog új esztendőt kívánok mindnyájunknak!

Ez a kis szösszenet, ha nem is túl friss (2001 decemberében készült), azért aktuális, vagyis helyénvaló. Fogtam a húszast, meg a belékapaszkodó Mikulást és megduplázva megtekertem 180 fokkal (nem Celsius-szal). Könnyen belátható, hogy hasonló ötletet legközelebb 2112-ben vethetünk be. Addig várni kell. Ez van. :-)

Kiállítva

Telivér mén / id. Vastagh György alkotása

Imperiál Németh Ferenccel

Valamely hétvégén ellátogattunk tehát a Mezőgazdasági Múzeumba és megnéztük a Lótenyésztés, lóversenyzés című kiállítást.
A folyosón id. és ifjabb Vastagh György impozáns lovasszobrai közt vezetett az út.
Az idősebb mester elképesztő módon ragadta meg e gyönyörű állatok minden porcikáját. Hiába aprólékosan élethű, mégis könnyed és virtuóz. Szívesen nézegetem őket. Hogy imádta a lovakat, ahhoz kétség nem fér!

Furcsa volt újra találkozni Imperiállal... Utoljára 1985-ben láttam az akkor már 25 éves lovat, aki az Országos Mezőgazdasági Kiállításon, egy pavilonban felállított boxban szöszmötölte a szénáját teljes érdektelenségben hagyva az ott lézengő, és őt bámuló embereket. Már akkor sem nagyon izgatta, hogy kiállítási tárgy lett belőle. Nagy sokára odaballagott hozzám, így az orrát még sikerült megsimogatnom. Azért nézzük meg, hogy festett ifjúkorában.
(Szegény Pubi bácsinak milyen furcsa lehetett mellette állni.)

Imperiál tréningben

Egy láb kesely - vedd meg,
két láb kesely - nézd meg,
három láb kesely - próbáld meg,
négy láb kesely - hagyd el! 

(magyar közmondás)

(Minden vájtfülű lóvásárló ismeri e közmondást, négy láb kesely lovat az ember ne vegyen meg.)

Pubi bácsi Imperiállal

Ante Portas

Falióra

Ismétlés a tudás anyja. Megint a homokfújt-like kontaktfólia. Adott egy étterem. Annak a teljesen üveg homlokzata bejárattal, valamint a belső főfal, aminek borítása műgyanta kötőanyagú, aprókavicsos díszítő és lábazati vakolat. Legyen nagyon szép, de ne kerüljön sokba - azaz lowbudget. Nekem mindenesetre nagyon tetszik a fal felülete és színe (tiszta tengerpart). O.K. Akkor legyen rajta egy nagy óra, munkahelyi étkeztetésnél ez szempont lehet. A háttér éppen elég szép, legyen az óralap átlátszó, de mert az üveglap drága, akkor csináljuk plexiből. Keressünk embert, aki ekkora méretben árul önálló óraszerkezetet! (Nem könnyen, de sikerül.) A design pedig, akár csak a portálon, ahol is minden üvegtábla kap egy kicsi vezérmotívumot. Úgy fest, mintha, pedig gyakorlatilag alig került valamibe. Ez a terv tehát eleve az alacsony költségvetés égisze alatt fogant. És el ne feledjem a nagy meglepetést, amikor először láttam a helyet délben, hétágra sütő nappal. Olyan gyönyörűek voltak az árnyékok, amiket a minták a padlóburkolatra vetettek, hogy az elképesztő. Kérdezték is, hogy ez biztosan ezért lett így kitalálva. Naná, mondtam erre én. :-)

Óramű

A portál

Giccs a köbön

Elfogadnám

Terepasztalon, beállítva...

Álljon itt néhány idézet, lovakról:

Elég nagy fizikai bátorság kell hozzá, hogy az ember felüljön egy lóra. Nekem ez megvan. 40 cent egy flaska belőle, és magamhoz veszem, mikor szükséges. (Stephen Leacock)

Tudjuk, hogy a lovak eszesebbek 
az embereknél. Még sosem hallottunk lóról, amelyik csődbe ment volna, mert emberekre fogadott.
(Will Rogers)

Az egyik ok, amiért a madarak és lovak boldogok, az az, hogy ők nem próbálnak meg jó benyomást tenni más madarakra és lovakra.
(Dale Carnegie)

És Allah fogott egy maréknyi déli szelet, átfújta rajta lehelletét és megteremtette a lovat… Repüljenek szárnyak nélkül és hódítsanak kardok nélkül. Ó, lovak… (beduin monda)


E legutóbbit most már láttam is. De még mindig rejtély, mit ettek ezek a lovak ott Keleten? Mert se fű, se semmi arra, nyomokban sem, ami emlékeztetne akár egy kicsit is a kedvenc eledeleikre...

Nem rossz

Berlin Go

Berlingo - a tervezőasztalon

Ez pedig már maga a valóság, kettő példányban

...és a vonatkozó csomagolásterv

Úgy látszik, nekem már csak fehér Citroënek jutnak, dekorálandó... Valamikor 1997 tájékán vehettem méretet egy házi gyártmányú felépítménnyel ékített, és két ló hiperszuper biztonságos szállítására alkalmatos (naná, Svájcban követték el) kisteherautóról. Arra két tervet készítettem, mondanom sem kell, hogy az általam kevésbé preferáltat választották... Alkalom adtán azokat is előkotrom.

Ezek a gépek pedig 2007 körül öltötték fel új ruhájukat.

Napi Renard

Van-e sorsa az embernek? Vajon szabad-e? Milyen bosszantó, hogy nem tudja! Milyen bosszantó lenne, ha tudná! (1889. június 14.)

Figyelemre méltó módon zongorázik egy ujjal. (1890. május 8.)

Tizenöttől harmincig az ember húszéves. (1890. június 28.)

A nyárspolgároktól való irtózás nyárspolgári dolog. (1889. április 10.)

A nyárspolgárok mindig a többiek. (1890. január 28.) 

Ha fölismerik a "stílusomat", ez azért van, mert mindig ugyanazt csinálom, sajnos! (1891. augusztus 3.)

A szabad ember engedje meg magának néha azt a szabadságot, hogy szolga legyen. (1892. január 27.)

A barátság két olyan ember házassága, akik nem fekhetnek le egymással.
(1892. október 5.)

A barátság olyan szerelmes madár, amelynek levágták a farkát. (1896. december 30.)

Igazságot csak egyet ismerek: egyedül a munka boldogít. Ez az egyetlen dolog, amiben biztos vagyok, de mindig megfeledkezem róla. (1908. április 15.)

Vannak pillanatok, amikor minden sikerül. Nem kell megijedni: elmúlnak.
(1908. október 30.)

Egy jegyzetnek többet kell mondania egy oldalnál is. Ellenkező esetben haszontalan. (1908. október 30.)

Ezek a jegyzetek, amelyeket nap mint nap papírra vetek, szerencsés elvetélései azoknak a rossz műveknek, amelyeket megírhatnék. (1896. november 9.)

Amikor valamely mondás nem szellemes, azt mondják róla, hogy mélyértelmű.
(1908. december 13.)

(Kedvenc részletek Jules Renard naplójából. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1967)