Sisi bora

Borcimke terv (6 puttonyos Tokaji Aszú)

Április 12., csütörtök: ma tovább bővült a keserédes repertoár. Újabb opus az asztalfiókom támogatásával. Sebaj, Sissy, élvezetes volt bütykölni, kicsit hinni benne.

Palack, cimke, dugó, kapszula és tár

Legalább megtanultam, hogy a kapszula az a palack tetején található, dugót lezáró zsugorfólia.

Update: Ja, igen, itt olvasom, hogy "A Sisi bora elnevezésért valakit meg kéne verni". Tökéletesen megértem, miért gondolja ezt az illető. Meg találtam még pályázót: Tone&Type. Bátrak. Engem nagyon zavartak az idézőjelek a "Sisi bora" felirat előtt és után, de mivel a kiírásban így szerepelt, nem mertem eltekinteni tőlük. Sajnálom, hogy ilyen gyáva kukac voltam. (Íme, még egy pályázó, és ha egy üzlet beindul: Kovács A., Mayer N. pályaművei.)

A lovacska helyett eredetileg egy régi, kopott képeslap (Keleti pu. és környéke) szerepelt. Aztán rájöttem, hogy elég kínos, ha a kedves vendég megtekintené, ahogy manapság kinéz. Kissé csapzottabban, mint 130 éve...

Update 2: a díjazottak felkerültek a Design Terminál oldalára. Ismét csak kiderült, hogy ízlések és pofonok a zsűri mégoly szigorú szakmai szempontok alapján meghozott ítéletében is nagyon különbözőek, túlzóan szubjektívek. A főnyerő pályázatának elsődíjas mivoltát mondjuk nem egészen értem – túl azon, hogy a letisztultság tiszteletreméltó ötletétől a kivitel  kissé elmaradni látszik. Továbbá lazán nem szerepel rajta meglehetősen sok minden, ami a kiírásban kötelező elem volt... (Hol olvasható a "cimkén" a Tokaji Aszú, a 6 puttonyos, a Tokaji borkülönlegesség és az 1999-es évszám?) Valaki látja, mert én nem. Aztán hol derül ki bármi szegény Sissy-ről, már annak a szerencsésnek, aki megfejti a betűrejtvényt. Nem akarok gonoszkodni, de jobb helyeken ezért inkább kizárás, mint első helyezés jár... A felhívásban szerepelt a "gazdaságossági" faktor is: "Mind a címke mind a csomagolás esetében formai megkötés nincs, de a Pályázónak szem előtt kell tartania a könnyen kezelhetőséget, szállíthatóságot illetve a gazdaságos kivitelezést." Az ember így nem nagyon merte eldobni az agyát. A második különdíjas a kapszula stancolt csillagdíszével sikeresen és alaposan meghaladta már a realitást is. A nyakamat rá, hogy ezt sajnos, egyszerűen lehetetlen kivitelezni. Végső soron a csomagolási különdíjazott lazán kenterbe veri a fő díjazottat. Számtalan hosszal, hogy a lóversenynél maradjunk. Gratulálok neki.

Sétagalopp a Titanicon

Egy ember a csónakban, egy nyeregben

Kérem szépen, azt hittem, rosszul látok. Az az úr, ott hátul a Titanic tornatermében csak nem nyeregben ül? De, bizony, hogy ezt teszi. Bizonyíték rá a vele szemben és a bajszos csolnakázó jobbjánál a háttérben látható üres (női) dámanyereg. E luxushajó a közös sétalovaglásra oly hőn vágyakozók igényeit is kielégítette. Eszem megáll.

Így utazom

Igazán nagyszerű ebben a kertben sétálgatni. Szintúgy élőben.

Ma született bárány

Látom, hogy ma Eadweard Muybridge-napot tart a Gugli. Sejtettem, hogy születésnap az apropo'. Kedvenc könyvem volt a 80-as évek közepén az Animal Locomotion. (Gondoltam, essünk hamar túl az előző bejegyzésen. Meg, ha már bárány...)

Szolgálati közlemény

Tavaszi kék ég és bárányfelhők helyett: bárányhimlő. Tavaly a vodkával locsolkodós, törő-zúzó duhaj jutott, most ez. Import termék. Eredeti, lengyel vírus. Ördög vigye, jó messzire!

Egy könyv születése

Én érzem az illatát :-) Régóta készültem egy bejegyzésben megörökíteni a gyönyörű nyomdai szakkifejezéseket. Igaz ugyan, hogy itt most inkább érdekes mint szép, idegenül csengő szavak lesznek. Később írok tán a mono (ólombetű) szedésről, a magasnyomtatásról, hisz ott vannak nagy kedvenceim, az igazi gyöngyszemek, hacsak nem szegi kedvem a Blogger megújítása. A fent látottakhoz hozzáfűzném, hogy ez Egy könyv analóg születése, hiszen a digitalizáció óta azért nem így készül, de persze a főbb folyamatok megmaradtak. A lírai kisfilmben egy íves ofszet eljárással, egy színnel nyomott, cérnafűzött, gömbölyített gerincű, egészvászon táblába kötött könyv elkészítését követhetjük nyomon. Az ofszet nyomtatás közvetett síknyomtatást jelent. Elvében hasonló a litográfiához. Akkor lássuk, step by step:  

Előkészítés

00:07   Egy montírasztalon járunk, rajta a könyv egy ívének egyik oldala látható. Itt most egy 16 oldalas kilövéssel lesz dolgunk, így 8 oldalfordított könyvoldal fekszik az asztalon. Az ofszeteljáráshoz a könyv oldalainak rétegen olvashatatlan filmjére van szükség. 

00:12   A sokszorosítandó képet/szöveget először rávilágítják a nyomóformára (ofszetlemezre). A montírungot ráhelyezik a fényérzékeny ofszetlemezre, majd a kontaktboxba. Ezután vákumban a lemezt  a kívánt időtartamig megvilágítják.

00:18   A megvilágított lemez előhívása (fixálása, a vegyszerek lemosása). 

Nyomtatás

00:20   Az olvasható állású, általában kék színű felületeken megtapadó festék biztosítja a nyomtatást. A lemez többi része nedvesíthető.
00:27   Az alumínium alapú, kész ofszetlemez felhelyezése a nyomóhengerre, amelyre festékező hengerek hordják fel a nyomdafestéket. A nedvesítő henger pedig a vizet. Az átadó dobon a hengerre feszített, speciális gumikendőre kerül a nyomat és onnan tovább, a nyomtatandó anyagra (papír).
00:38   A gépmester kiüti a Schön oldalon megnyomott íveket, hogy megfordítva visszahelyezhesse őket a nyomdagépbe. 
00:41   Indulhat a Wieder oldali nyomás. Schön-Wiederékről (a papírív "szép" oldala azaz a színe és a másik oldala, a visszája) hosszabban majd később, a beígért magasnyomtatás szekcióban.

Folyt. köv., (mert a Blogger megújította a kezelőfelületet, így most szakasztott úgy működik együtt az emberrel, mint a Word. Sehogy. Önálló életre kel, a betűstílusokat, fokozatokat úgy váltogatja, ahogy neki jólesik. Valahogy a HTML része is sokkal bonyolultabb lett. Eddig azon már kiismertem magamat. Jó húzás volt. Le fogok szokni a szövegelésről.)

Kötészet

00:44   Ez már a hajtogatógép. A mindkét oldalon megnyomott és megszáradt íveket hajtogatja össze.

00:44-től 00:46-ig jól látszanak a meghajtott ívek éleinek nagyjából a közepén, a kb. egy centiméter hosszú, 1 mm széles kollacionáló jelek, amelyek az összehordást, annak ellenőrzését segítik. Ha helyes sorrendben állnak az ívek, a gerinc felől nézve összefüggő vonalat adnak ki. (Most mondják meg, mennyire cselesek ezek a nyomdászok, nem sok esélyt adnak a nyomdákban ennek ellenére serényen működő, szegény ördögöknek.)
00:47   Azonos hajtogatott ívek egy kupacba "terelése".
00:55-nél becsúszott egy kis "nyomdahiba", de ettől ízes a dolog. (Mondtam, hogy létezik a nyomda ördöge, és inaszakadtából dolgozik), ugyanis a képeken a néni már az előzék*-et ragasztja fel az összefűzött (első) ívekre, amely munka csak jóval később következik, de 

00:57-től már vissza is térünk a rendes kerékvágásba, és még mindig a meghajtogatott ívek összehordását láthatjuk, immár sorrendben.
01:02   Újabb gép: a cérnafűző. 
01:06   Most pedig befordulunk a célegyenesbe: préselés.
01:13   Előzéket tévesen korábban (00:55) ragasztó néni idevalósi.
01:14   A gerinc ragasztózása, ide egy papírlapot helyeznek, ennek segítségével a könyv sorban következő íveinek első és utolsó lapjai élüknél összeragadnak.
01:24   A gerinc gömbölyítése, gömbölyítő fa helyett itt géppel. 
01:25   A könyvjelző szalag (a képeken sárga),
01:27   majd a (szintén sárga) oromszegő (kapitális) felragasztása következik. (A könyvtest gerincére fej- és lábrésznél felragasztott, speciális textilcsík, a sapkát eltakaró keskeny szalag. Keménytáblás könyveknél alkalmazzák.)
01:31   Táblakészítés: a vászonpapír ragasztózása.
01:33  A táblalemezek felkasírozása. (1-2 mm vastag kartonból, szürkelemezből készül. Egy könyvnek két táblalemeze van: elöl és hátul egy-egy.)
01:35   Csontkés. A könyvkötő elengedhetetlen sporteszköze.
01:36   Aranyozás felmelegített kliséről, speciális aranyfólia segítségével.
01:41   A könyvtest beakasztása a táblába.
01:46   Íme, elkészült a Slightly Foxed által 2012-ben kiadott könyv limitált, 2 000 példányban megjelenő, kézzel sorszámozott, első darabja.

* Két ív, kétoldalnyi széles, középen meghajtott papír, amik összekötik a könyvtáblát a könyvtesttel. Egyik felük a könyv borítójának belső felére van ragasztva, másik felük a könyv első, ill. utolsó lapjához. Az előzékpapír általában vastagabb, mint a könyv belső lapjai. Ennél fogva van a könyvtest a táblába nyomdai szaknyelven beakasztva.

Le a kalappal az elött, aki egy kukknál többet ebből megértett. :-)

Innen.

Mona Lisa mosolya

Virgonci szépség

Ugye, így már érthető? :-)

A megvalósítás nem tízpontos, de itt most nem számít. Az ötlet kedves. (Sajnos nem az enyém, de az elkövető elérhetőségét elkutyultam.) Tiszta Virgonc.

Jut eszembe, tavaly december közepén lemaradtam a National Gallery nagyszabású Leonardo kiállításáról. (A helyszínre futva sajnos napokkal előre nem volt már jegy.) Az Uránia-béliről is. (A bejutás összege okán, ami a londoni, személyes tisztelettétel díjának több mint 60%-a volt...) :-(


Boldog születésnapot, Gabi! ;-)

Sissy, a műlovarnő

"Sissy nem bírta tovább a várakozást, végre Avolo nyergében akart ülni. De kiderült, hogy sok mindent, amit Renz lovaglásában megfigyelt, ő még nem tud utánozni. Avolo nem hátasló, amilyenekhez eddig Sissy szokva volt, hanem cirkuszi állat, és ez a tény volt végül is az oka annak, hogy Sissyben újfajta becsvágy ébredt. 

– Mennyi ideig marad a cirkusz Bécsben? –kérdezte a lovásztól. 

– Nos, talán egy hónapig, fenség – felelte Hütteman. 

– Vagy ameddig a bécsiek kíváncsiak ránk. De az is lehet, hogy az igazgató egy vagy két héttel tovább marad, ha olyan nagy lesz a tülekedés, mint eddig. 

– Mit gondol, Renz kisasszony hajlandó lenne engem cirkuszi lovaglásra oktatni? 

Hüttemannak a csodálkozástól tátva maradt a szája. 

– Fenséged... csak nem akar fellépni? 

– Dehogynem, pontosan ezt szeretném! Mire a császár visszajön, egy igazi cirkuszi előadást rendeznék, az önök egész programjával, és én magam lépnék fel Avolóval! 

Most megértette Hütteman, hogy a császárné hazatérő férjének különleges meglepetést szeretne szerezni, és megígérte, hogy megnyeri Elise Renzet is ennek a tervnek. 

– Csak az idő lesz túl rövid, fenség – ennyi ellenvetése azért volt. 

Sissynek azonban ez volt a véleménye: 
– Szorgalmas vagyok. Tudom, hogy sikerülni fog! Ami pedig a legfontosabb, az megvan: Avolo is vonzódik hozzám. 

Ez valóban fontos dolog volt, hiszen ló és lovasa között az összjátéknak tökéletesnek és harmonikusnak kellett lennie. Hütteman úr megígérte, hogy megtesz minden tőle telhetőt. Amikor Mária Valéria meghallotta anyja tervét, lelkesen tapsolni kezdett. 

– Mama, ez csodálatos ötlet! Papa nagyon fog csodálkozni! 

Festetics grófnő is, aki véletlenül hallotta mindezt, hasonló véleményen volt. Csakhogy attól félt, az udvartartás azt az előadást nem fogadja majd olyan elismeréssel, mint ahogyan a császárné szeretné és képzeli... 

A következő napokat a lázas előkészületek töltötték ki. Az udvari istállók melletti lovasiskolában egy kicsinyített cirkuszi arénát építettek fel, amelyben majd Renz fog fellépni a programjával. Az igazgató személyesen jött el lányával, Elisével, hogy kiadja a megfelelő utasításokat. Ez alkalommal megjegyezte, milyen szép is lenne, ha Bécsnek állandó cirkuszi épülete lenne, amelyben ő és cirkusza bármikor felléphetnének, vagy akár folyamatosan is tarthatnának előadásokat.
Renznek már volt egy ilyen »háza« Berlinben, és nagyon jó lett volna Bécsben is. A császárné megígérte, hogy körülnéz majd megfelelő telek után valahol Bécs környékén.
Elise pedig azonnal »kezelésbe vette« a császárnét. 

Sissy kitűnő lovas volt, ezt a műlovarnő is elismerte az első negyedórai közös munka után.
– Önnek kifejezetten nagy tehetsége van ehhez, fenség – jelentette ki.
 – Ha nem császárné lenne, apám azonnal szerződtetné.

Sissy nevetett.


– Higgye el nekem, kisasszony, hogy a császári udvar is néha egy cirkuszhoz hasonlít. Remélem, hogy férjem hazatéréséig néhány gyakorlatot meg tud nekem tanítani Avolóval.
 

A következő napokban a ló és a császárné egyre közelebb kerültek egymáshoz. Nemsokára már ismerte Sissy a ló előnyös és hátrányos tulajdonságait, éppúgy, mint a többi lováét. Mária Valéria gyakran ült ott, amikor gyakoroltak, és mindig megtapsolta a mamát, ha Sissynek sikerült Elise útmutatásai alapján valamelyik gyakorlatot bemutatnia." 

Forrás: Marie-Luise von Ingenheim: Sissy 

Ui.: A meglepetés elég jól sikerült. Kicsi híján botrányba fulladt, mert az előadásra meginvitált udvartartás és a kedves férj a cirkuszba, sajnos nem hozta magával a humorérzékét. 
Kedves Sissy! Kérlek, segíts most! ;-)

Lipót mezeje, avagy a hírnév átka

„Iréne császárnét Jászai Mari játszotta. Az én drága Mirja barátnőm akaratom ellenére kapta ezt a szerepet. Úgy történt, hogy korán tavasszal nem éreztem jól magamat, szédüléseim voltak, ráfogtam, hogy nikotinmérgezés, pedig alkalmasint csak kimerített a túlhajszolt munka. Jászai ekkor Csillag Terézzel együtt vonatra ültetett, és elvitt Tatára, hogy ott majd helyrehoz a tavasz.

Három napig maradtunk ott, és egész időnket a grófi parkban töltöttük. Rajtunk kívül egy lélek sem járt abban a hatalmas, kábítóan virágzó és ezer madárdaltól zsongó vadonban, és ott felolvastam a két művésznőnek Bizánc-ot. Mirja lángolva kiáltotta: »Irénét én játszom!« Ilyen szereposztásra nem gondoltam, de nem volt lelkem, hogy megtagadjam tőle. Azóta megtanultam: színdarabot csak olyan művésznőnek szabad felolvasni, akinek szerepet szánt benne a szerző. ... Jászai persze sárkányt csinált az én viperámból.” (428. o.)

„Az új lakásom közel fekszik a Lipótmezei Elme- és Ideggyógyintézethez, és a megjelenésem láthatóan felköltötte az intézet lakóinak érdeklődését. Leveleket írtak, üzeneteket küldtek, néha fel is keresett egy-egy kijáró hölgy vagy úr. Azt a benyomást nyertem, hogy odabenn az írót bizonyos mértékben szakmabelinek tekintik.” (460. o.)

„Egy névről, mely a regényemben szerepel, és amelyről azt hittem, én eszeltem ki, kisült később, hogy egy budapesti adófizető becsületes tulajdona. Az illető zokon vette, hogy »köznevetségnek teszem ki a családját«.
Az író nem komponálhat olyan valószínűtlen hangzású nevet, amelyhez valakinek törvényes joga ne volna. Megesett velem, hogy folytatásokban megjelenő regényemben egyik hétről a másikra át kellett alakítanom a hősöm nevét, mert valaki azt írta nekem, hogy álmatlan éjszakákat szereztem a feleségének. Tőlem csak hadd aludjék őnagysága!” (426-27. o.)

„1909. augusztus 5-én azt a hírt hozták budapesti és bécsi lapok, hogy a Hajnal hajótörést szenvedett, a jacht tulajdonosa pedig feleségestül belefulladt a tengerbe. A hír, mint Mark Twain mondta volna, erősen túlzott volt.” (442. o.)

Herczeg Ferenc emlékezései – A gótikus ház, 1939

(Szépirodalmi Könyvkiadó, 1985)

Ikaros és a bölcsek

Mi ez, ha nem Mások tolla? A javából. Szintén az orosz Miczimackó alkotójától.

Винни Пух

Az orosz Miczimackó, avagy Medveckij Medvegy úr kalandjai a sok versztnyi Vinni Puh (Винни Пух) Földjén, azaz a százholdas Pagonyban. Egyszerű és nagyszerű. A figurák mozgatása, mimikája szenzációs. Semmi fakszni, mégis tökéletesen kifejező. Igazi profi munka, Fjodor Hitruké. Jó szórakozást! :-)

Ez a 3. rész, a kedvencem (2:40-től). A kétségbeesetten szomorú Füles történetével.
Íme, a folytatása.

Előzmények itt: 1. rész és a 2. rész.

Szökőnap

Isten hozott. Most végre elkaptalak, ha akarsz, ha nem, itt maradsz. (Igen, tudom, nem ma szökik, hanem 24-én.)

Suzanne

Nem tudom, hogyan alakul a hetem, de hogy ne kelljen a kedves idelátogatóknak esetleg napokig egy kutya farháttal szembesülniük, hát idebiggyesztem Vega kisasszony (pardon, asszonyság) könyves opuszát. Én igen kedvelem őt és a dolgait, természetesen ott voltam néhány éve a Gödörben (2009. júliusában), és a több, mint húsz évvel korábbi budapesti koncertjén is (1990). Bár gyanús, hogy az még előbb volt...

Boxer alsó

Számomra ismeretlen tettes által elkövetett merénylet

Különösebben nem vagyok oda többek közt az internetet elárasztó vicces-állatos képekért sem, de ezen hangosan felnyihogtam. Hátha valaki más is így jár. A kép eredeti címét nem osztom meg a nagyérdeművel, az egyszerűen nem volt méltó a jelenet gyöngéd bájához. Helyette eszembe ötlött más.

Egyéb értelmes dolog nem jutván eszembe kerülhettek óvatlanul közlésre a fentebbiek. Összeszorított foggal várom a tavasziasabb légáramlatokat. Mindössze jelezni kívántam, hogy még élek.

Hogy hívják?

– tettem fel a kérdést még múlt nyáron egy kerge kis kutyakamasz kedves gazdájának.
– Paszkál – hangzott a válasz. Ez aztán meglepett. Tudniillik ez volt az előző kutyám neve.

Paszkál kutyám 3 hónapos korában (1988. június)

Természetes, hogy az ember ilyenkor érdeklődni kezd az elnevezés mikéntje felől.

Haladjunk időrendben. A mi kutyánk eredeti, törzskönyvben szereplő teljes neve: Hírvivő Fitos, apja El Rambo Enzo van Os Hoes, holland tenyésztésű belga volt. Fajtáját tekintve tehát Tervueren, ami magyarul belga juhász. A hozzánk kerülő kiskutyát nem túlzás azt állítani, naponta másként hívtuk.

A sok elnevezés közül nekem már csak a Kókusz ugrik be. Amely név például akkor vetődött el, amikor a keresztség napján összefutottunk régi kutyás ismerőseinkkel és az egyiknek általunk még nem ismert, természetesen Kókusz nevű ebével. Szóval ez így ment egy darabig, amint nevet kapott az eb, még aznap legalább kettő azonos nevűvel megismerkedtünk. Már kezdtünk volna éppen csüggedni, hogy nem találunk számára kedvesen különleges nevet, amikor is kedvesem egyszer csak ráeszmélt, hogy hiszen van neki egy ismerős fiú testvérpárja. Akik történetesen szintúgy belgák. Ugye Étienne az nem valami hasznos kutyanév vonatkozásában, de a Pascal az mindkettőnknek rögvest elnyerte a tetszését. Az egyetlen bökkenő már csak az volt, hogy a mi kutyánk bizony leányzó volt. De, hiszen a Pascale az lánynév is! Igaz, hogy a szó végi e bötű ez esetben nem néma, de mi a továbbiakban és teljesen önkényesen némán ejtettük. Az egyszerűség kedvéért Paszkálnak írtuk és hívtuk, és oly mértékben elégedettek voltunk, hogy elhatároztuk, immár megvétózhatatlanul ez marad kiskutyánk neve, és ehhez abban az esetben is ragaszkodni fogunk, ha attól a naptól fogva nekünk naponta legalább négy Paszkált mutatnának be. Így történt az eset és egészen 2001. július végén bekövetkezett haláláig a legnagyszerűbb kutyatárs volt, akit valaha ismertem. (Majd' tíz év múltán aztán újabb nagyszerű kutyussal, Huncutkával sikerült kereszteznünk egymás útját.)

És akkor következzék a másik Paszkál története. Közbe kell azonban vetnem, hogy a két időpont  (névadás) közt gyakorlatilag éppen 20 év telt el, és egybehangzóan állítjuk, hogy Paszkálnak nevezett kutyával sem ők, sem mi soha még össze nem futottunk. Szóval e kerge kutyakamasz amolyan törpeagárba oltott schnautzer, fekete ördögfi. A vidám kis fickót Monoron találták a vasútállomáson, ahonnan egy menhelyre került. Fekete, tasla és kackiásan álló fülei végén egy-egy, mókusnak is dicsőségére váló bojtot visel, a tekintetek odavonzása érdekében ezüstszürke színben. Idomainak köszönhetően, mivel három dimenziójából akkor még fájóan hiányzott egy, megmentőitől a Pászka nevet kapta. Itt kerültek képbe a fiatalok, akik pár hét múlva örökbe is fogadták. Igen ám, csakhogy a párocska férfi tagja francia, és így komoly harcot vívott a Pászka név helyes kiejtésével, s rendre alulmaradt. A kiskutya pedig ilyen alkalmakkor nem értelmezte úgy, hogy őt szólongatják, s ment a saját feje után. Sürgősen ki kellett találni tehát valamit, és így merült fel, mint mentő ötlet, a Pascal név. Már majdnem Pászka, de sem a kiejtése franciáknak, sem a megértése szelektív hallással rendelkező ebzeteknek nem jelent gondot.

Ezúton kérném, hogy bármely szerencsés csillagzat alatt született oly egyén, akinek kutyája Paszkál névre valaha hallgatott, nyugodtan rukkoljon elő a saját történetével. Jelige: Paszkálok, ide! (gyulaik kiskukac freemail ponty hu)