2020. október 14., szerda

Dating Roller Coaster

(Apps and Downs)

A napokban “kezembe” (vagy inkább a szemem elé) került egy szokatlanul hosszú infografika prokról és kontrákról: Tinder-ügyben. Ezzel kapcsolatban szeretnék megosztani néhány gondolatot.
Azt már kedvenc előadóm, Sheryl Crow is megénekelte az All by myself című feldolgozásában, hogy egyik alapvető érzésünk a magány. Eric Carmen, a dal eredeti szerzője – a fő motívumot Szergej Vasziljevics Rahmanyinov 2. szimfóniájának 2. tételéből kölcsönözve – a személyes magányra gondolhatott, de korunk különös érintettsége és kitettsége okán nyugodtan lehetne az internetes generációk himnusza.
E generációk számára a személyes kapcsolat, az érintkezés fogalma egyre idegenebb, szociális interakcióik szinte kizárólag az online térben bonyolódnak és arra korlátozódnak. Habár a technikának köszönhetően egymással állandó kapcsolatban állunk, még soha nem éltünk egymástól ennyire elszigetelve. A magányosság réme talán soha nem volt ilyen fenyegető. Miközben mindezt észre sem vesszük. Ez a kollektív társas magány korszaka. Legyen szó egyedülállókról vagy kapcsolatban élőkről, ez az életérzés népes tömegeket űz a társkeresés (had)színterére.
És ebben a közegben (tegyük hozzá, e csapdában) jelentek meg és élik virágkorukat a társkereső alkalmazások. Az a legtöbb közvéleménykutatásból világosan kirajzolódik, hogy a felhasználók döntő többsége szerint az online társkeresés nagyszerű lehetőség a szomorúság, a szorongató magányosság érzésének leküzdésére. Azonban ne feledjük, hogy valamiről azt gondolni, hogy számunkra hasznos, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy valóban az.
Mielőtt fejest ugrunk tehát a – ha nem is vak, de legalábbis félszemű– randizásba, érdemes tudatosítani magunkban, hogy intenzívebb érzelmi állapotban hajlamosabbak vagyunk meggondolatlanul cselekedni – tehát csak óvatosan az olyan döntésekkel, amelyeket utólag megbán az ember (és/vagy a lánya).
Szorult helyzetben teljesen emberi összekeverni a szezont a fazonnal. Úgyhogy ahelyett, hogy egy sebtiben kedvesnek vélt vadidegen karjaiban keresnénk a vigaszt, előbb fontos volna detektálni feldúltságunk valódi okait és körvonalazni az arra leghatékonyabb kúrá(ka)t. Hiszen ilyenkor leginkább baráti társaságra lenne szükségünk, az ő osztatlan figyelmükre, vagy csupán egy pár figyelmes fülre – gondoljunk pl. Majmunkára a Szindbád című filmből. 
Persze, ahogy a fenti nóta is mondja: “When I dial the telephone, nobody's home”. Ezért hívtam én ezt fentebb csapdahelyzetnek. Mielőtt részint saját illúzióink áldozatává válunk, hasznos lehet, ha legsötétebb pillanatainkban is képesek maradunk szemünk előtt tartani, hogy pontosan erre az érzékcsalódásra is épül az egész iparág.
Ahogy a költő is megfogalmazta: Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek (bárkinek). Karinthy Frigyes sorai abból az érzésből táplálkoznak, amikor mindent elsöprő sürgető szükségét érezzük a felénk forduló figyelemnek. És amikor a hiánya okozta szenvedés azonnali cselekvésre sarkall minket. Ezt is sokan megénekelték már előttem, hogy a figyelem napjainkban mekkora hiánycikk.
A fentebb írtak alapján, és a “cipőt a cipőboltból” igazsága mentén könnyen belátható, hogy megálmodói jól okoskodtak, amikor előrukkoltak a Tinder ötletével.
 
Nyilván számos randi-app létezik a halpiacon, a gondolatébresztés szempontjából most csupán a leglátogatottabb (és legismertebb) érdekesebb adatain futok át. A Tinder társkereső alkalmazás világszerte 50 millió felhasználóval és naponta 10 millió látogatóval büszkélkedhet. Az infografikán ábrázolt felmérések szerint a felhasználók 79%-a az ezredforduló (Millennials/Gen Y) generációjához tartozik (1980–2000 közt születettek). 45%-uk a 25–34 éves korcsoport tagja. Ez jó hír azon felhasználóknak, akik közéjük tartoznak, míg a többieknek kevésbé.
 
Emellett a tinderező úri közönség 68%-a férfi, és csak 32%-uk nő (azaz Tinder Tündér, ahogy egy tinderező ismerőstől hallottam e kifejezést.)
54%-a egyedülálló, 
30%-a házas és
12%-a él párkapcsolatban.
Bónusz: a látogatók egyharmada brazil (??? vagy – gondolom én – inkább Brazíliában bejegyzett IP címről csólnakázik a nagy tavon, halászik a zavarosban).
 
A randi app-ok előnyeiről nekem itt most tisztem részletesebben beszámolni, de jelenleg minden előnyét hátrányként azonosítom, amiért is szíves elnézést kérek. A pro-k közlésétől jelen keretek közt így el kell tekintenem. Álljon itt annyi, hogy aki felelőssége teljes tudatában mégis úgy dönt, hogy a párkeresés–pártalálat vadászmezején a való világ béli erősen korlátozott lehetőségeken túl e platform számára egy elképzelhető alternatíva, annak nyugodt szívvel ajánlom, egy feltétellel. A (biztonsági) öveket kéretik becsatolni! Habár a matek sokaknak nem erőssége, próbáljuk minden szirupos tartalom summáját lehetőség szerint elosztani kettővel (ha valaki netán az így kapott eredményből még gyököt is vonna, tegye bátran).
 
Fake ups
1. A könnyű regisztrálást előnyként tartják számon, a magam részéről ezt inkább hátrányként látom, hisz annak, hogy a júzer már a bejelentkezés napján megismerjen valakit és vele akár randevúzzon is, igen jó az esélye. A türelem pedig egy nagyon hasznos és jellemformáló találmány, nem kéne mindig mindenhol engedni a most-rögtön kísértésének. 
2. Okosfényképek. Mint előny... Hát, én csak az ilyen-olyan nyuszis és egyéb filterrel tuningolt fényképekről visszatekintő lányokat-asszonyokat/anyákat-lányaikat szoktam rémülettel szemlélni, de miért volna előny, ha valaki egy alternatív valóságot építve magának az elefántcsonttornyából még az egyébként decens kinézetét is a fantasy-k szirupos világába tolja. És mit mondjon a vonal túloldalán a randipartner, amikor IRL szembesült az egyébként teljesen rendben lévő valósággal? (De ő egy hálivúdi dívát várt...)
3. Napi partnerválogatási-limit van (100). ..., hogy ez honnan nézve limit? A 101. mustrához tehát már Gold vagy Pro előfizetés kell, amit az emberek nagyjából jelentéktelen mértékben vesznek igénybe.

Real Downs
4. Az infografika szerint egy átlagos Tinder-felhasználó napi 35 percet tölt az alkalmazás használatával, és itt mindjárt a függés (addikció) rémségével is szembe találjuk magunkat. Nem folytatom.

Sokkal okosabban tesszük tehát, ha tinderezés helyett bármi mást csinálunk. Felhívjuk anyukánkat, vagy egyenként végighívjuk a barátnőinket (igenis addig próbálkozunk, amig valaki fel nem veszi azt az átkozott telefont), előveszünk egy jó könyvet vagy belekezdünk a blogírásba.