Galócza

 

Fotók: Galgóczy Katalin

Mint az álmaimban

Fotó: Haga Zsuzsi

Babszem Jankó (=Babylon) fut a réten.

A Pityókás

"Seilagh elvitt bennünket a newmarketi lóversenyekre. Nővérem arra ösztökélt, fogadjak én is. Fogalmunk sem volt az esélyekről, így javasoltam Myrónak, fogadjunk a kék sapkás zsokéra. Ő butaságnak tartotta ezt, és nem engedett fogadni. De a kék sapkás zsoké ért be a célba elsőnek! Myró elképedt, és most már elfogadta a tanácsaimat. A programon szereplő egyik lovat Tipsy Puddingnak (Pityókás Pudingnak) hívták. Elhatároztam, hogy összes pénzemet (nem volt valami sok) ráteszem. Hihetetlen, de Tipsy Pudding lett az első. Sajnos nem sokat nyertünk rajta, mert kiderült, hogy favorit volt." – botlok bele a tipikus "szűz kéz nyer" típusú történetbe Gróf Edelsheim-Gyulai Ilona Becsület és kötelesség című visszaemlékezésének legelején.

...és felnyihogok. Na, már most, egy ilyen különleges lónevet (Tipsy Pudding) az ember tényleg megjegyez, főképpen, ha a saját lovával nagyon is összefüggésbe hozható. Annak idején, amikor Tatárkán (alias Törpe) 1993 áprilisában hozzám került, azonnal és lelkesen utána kerestem a pedigréjének. Persze akkor még az internet nem állt rendelkezésemre, de Pudingné őnagyságáig, mint a "T" kezdőbetűt és eszerint a menőkedvét pompásan továbbörökítő angol ősanyáig analóg módszerekkel és a könyvespolcaimon fellelhető, korabeli angol Turflapok és Méneskönyvek (General Studbook) birtokában is simán eljutottam. Lássuk csak:

Tatárkán (1989. évi sötétpej mén) – anyja: Tetra, anyja: Tetszetős, anyja: Tekla, anyja: Tubica, anyja: Tipsy Pudding (GB) (pej kanca, ell. 1935). A teljesség igényével folytatva: Pudingné anyja: Tarte Maison (FR) (pej, 1929), anyja: Blanc Mange (GB) (sötétpej, 1922), anyja: Blanche (GB) (pej, 1912), akinek anyai üknagyanyja: Lady Lurewell (GB) (sárga, 1877), akinek anyai üknagyanyja: Woodpecker Mare (GB) (pej, 1785), akinek pedig anyai üknagyanyja: Sister One to True Blue (GB) (szürke, cca. 1715), akinek az anyai nagyapja: Byerley Turk (fekete/sötétpej török mén, cca. 1679),  aki – minő véletlen – Buda ostromakor bukkan fel, hogy a továbbiakban az angol telivér fajtát megalapító három keleti vérvonalú mén egyike legyen... S mint látható, ő is sötétpej és jegytelen volt, akárcsak az én Törpém... ("As his portrait by Wootton shows, the Byerley Turk was an unmarked, dark brown horse with a decidedly Arabian appearance, despite his title as a "Turk". He was very prepotent, and many of his offspring are noted to have been brown or black like himself.") ...és tényleg. Egyszer egy versenyen még kaptunk egy üveg házipálinkát is, mert a társaságnak nagyon megtetszett a szép, fekete arab ménem. Ő a legszebb – mondták, és a kezembe nyomták a palackot. Nem óvtam meg a döntést.

A derék exversenylovam felmenői tehát mind egy szálig és 1679-ig pontosan visszakereshetőek. Szép. Még mondja valaki, hogy az angolok nem találták fel a tökéletes regisztrációt. Hiszen az angol telivér éppen attól az, hogy minden ősét vissza lehet vezetni a General Studbookok bármelyikében szereplő valamely egyedre.

...

Szóval, ha Ily néni sejtette volna, hogy ez az ő nyerő lova aztán később Magyarországra került – gondolom magamban, de amint tovább olvasom a könyvet, kiderül, nem hogy sejtette, tudta is:

"Ennek a folytatása is érdekes. Sok évvel később, házasságom után férjem nagybátyja, Horthy Jenő istállóit látogattuk meg, és szemem megakadt egy kanca nevén: "Tipsy Pudding". Odafutottam a nagybácsihoz, és megkérdeztem, honnan ez a név. Azt felelte: a kancát Newmarketben vette! Ez valóban Tipsy Pudding volt – a ló, amelyik nekem nyert."

Most viszont rajtam a sor, hogy elképedjek, mert mindebből kiderül, hogy ez a kis Puding még a háború előtt került Magyarországra, (korábban úgy hittem, 1945 után importálták), tehát a II. világháború borzalmait át- és túlélte, hogy azután 20 évesen, 1955-ben életet adjon Tubicának. Akinek apja meg a legendás Bombardon (p. m., ell. 1944. III. 2., nev. Kisbéri állami ménes). A Blandford unokát éves korában evakuálták Bergstettenbe. Ezen a néven Münchenben futtatták, hároméves korában 2 sík és 1 gát győzelmet aratott. Hazahozták, ahol Bombardon néven folytatta. Kilencéves koráig 91 startjából 15 győzelmet és 37 helyezést ért el. 1953-ban vitték ménesbe (méretei: 158/169-180-20), ahol elfogadható sikerrel fedezett: 42 telivér és 30 félvér ivadéka 219 versenyt nyert. Jobb ivadékai: Ambo (Alkotmány díj), Balmoral (Munka Ünnepe díja, Szabadság díj, Budapesti díj 2x, Ménesek Nagydíja), Bartolo (Kétévesek Nagydíja, Munka Ünnepe díja).

Balmoral pedig az én drága Tatárkámnak volt az apja. Így (is) futnak össze a szálak...

Gnossienne No. 1

Megfogadtam, ha még egy mozifilmet látok, amelyben Erik Satie ezen opusa hallható, mindenképpen megemlékezem itten róla. Ma megtörtént, hát ide vele. Nekem is nagyon tetszik, úgyhogy abszolút megértem azt a temérdek rendezőt, aki nem tudott lemondani róla.

Hermelin

Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel

E kép vitán felül nagy-nagy kedvenc, de én most nem erre gondolok (miközben persze kicsit mégis), hanem erre a másikra.

Jó étvágyat és persze szomjoltást, mert az egyenes következménye leszen.

Utóirat: Most jövünk a Városligetből, az egészet összefüggő hermelinpalást borítja. Gyönyörűűű!

Édes álmok

No, hát az enyémek közül néhány megvalósulni látszik. :-)

E szám eredetileg is kedvenc, ez pedig egy jól sikerült újra fogalmazás.

Sweet Dreams by Koszika

Nyihog, nyerít, ilyesmi

Kínai, de nem úgy (i. sz. 1-2. század)

Vagyok, kérem. Hol is hagytam abba? Mindegy.

Ha ez igaz (a neten leltem), hogy eme kínai lófej az időszámítás szerinti 1-2. században készült, az elképesztő.

Még mondja valaki, hogy a MODERN-ség az valami újkeletű dolog.

Farkas Pál alkotása

Aki látott már lovat és hallott már lovat nyeríteni, az tudja, hogy ezek nagyon jól sikerült műalkotások.

Kis sünhatározó

Ha valaki nem tudná.

Nem érti? Nem érti!

No. 44

Mark Twain: A titokzatos idegen. Most olvasom. (Micsoda véletlen.) Nem volt könnyű megszerezni. Bizton lesz még itt bejegyzés belőle, hiszen a három részből álló könyv utolsó, befejezett opusa egy ódonda nyomdában játszódik. Végre írhatok e csodálatos miliőről, és a még csodálatosabb, ólomszedéshez, magasnyomtatáshoz kapcsolódó nyomdai kifejezésekről. 

(Mióta készülök arra, hogy felemlegethessem végre a paraszt hajszálat). És íme, Mark Twain is nagy élvezettel teszi ezt. Sőt, virtuóz módon karakterei jellemzésénél is alkalmazza őket. Kétségtelenül megérintette őt is e világ máshoz nem hasonítható hangulata. 

"... valahányszor az a lány fogott egy tercia* állítást, csak jól kellett figyelni, amint megpróbálja belegyömöszölni oda, ahová egy nonpareille-s** köznek*** sem volt lélegzet vételnyi helye; ... Hát nem hajszál pontos leírás?"

– Őszintén, ki az, aki érti? :-)

    * tercia = betűméret (16 tipográfiai pontos) 

  ** nonpareille = betűméret (6 tipográfiai pontos) 

*** köz = szóköz, spácium (space) 

"Igen, valóban második kiadása volt annak, ami az anyja volt egykoron, az ő korában. Tökéletes állószedése, melyen már nem szükséges a korrektúra, ahogyan a nyomdaműhelyben mondanánk." 

A főszereplő, a titokzatos idegen neve (No. 44) kapcsán különböző nézetek léteznek. Lehet csemegézni. Jó szórakozást! Nekem a szorzótáblás-tengeri öles változat tetszik eddig a legjobban, persze a Twice'leven lehetőségét teljesen el nem vetve: 

"R. Kent Rasmussen's Theory, 1995 

The Multiplication Tables 

In 1995 R. Kent Rasmussen published his theory of the name Forty-four in his first edition of Mark Twain A To Z (Facts on File, 1995). Rasmussen suggested that Twain may have seen it as an abbreviated form of 144, the highest number in the standard multiplication table. In a passage immediately preceding Forty-four's introduction to the teacher in the Schoolhouse Hill* version, the class recites up to twelve times twelve. Rasmussen also states the number 144 is suggestive because there are 12 feet, or 144 inches in two fathoms – the nautical depth equivalent to the steamboat leadsman's measurement of Mark Twain**."

  * Schoolhouse Hill = Iskolahegy (a második kézirat-töredék címe)
** Mark Twain = két öl 

(Ja, és tegyük össze a kezünket, hogy tőlünk – gondolom, hála a poroszos okításnak – a zord tanító csak 1–10-ig kérte számon a szorzótáblát. Szegény angolszász nebulók!)

Ismerős

Aki ismeri, annak azért, aki meg nem, annak meg amazért.

Vissza a feladónak

Nehogy olybá tűnjék, hogy elhanyagolom az én kis elefántcsont tornyomat. Az adásszünet oka prózai volt. Minikém az elmúlt héten a plasztikai sebészeten feküdt, ráncfelvarrás végett. E história, tömören: pár napja szerelőhöz: elvisz, most pedig megérkezett: vissza a feladónak. Mindezért elnézést kérek, mentségemre legyen, hogy itten körös-körül piszok meleg van. Brrrrr...

 

If You Don't Give Me What I Want

Kézjegy

2. rész
3. rész

A sótartó felé

Ao Longe o Mar

Senki ne ijedjen meg a honlapon kerengő kisbolygók látványától. Hallgassa végig. Jó éjszakát.

Hey ho away we go

Aggódós

Nagyon boldog születésnapot kívánok, Drága Barátném! Puszi, ölelés, és köszönöm a fittentartást (+ a jégbehűtött "rázókeverék"-et). Várom az ítéletet. Hiányzol. ;-)

Lissie – When I'm Alone

Wild Horses

© Andrew McGibbon 'All the Wild Horses'

Nézegetnivaló innen.

Így utazom

Igazán nagyszerű ebben a kertben sétálgatni. Szintúgy élőben.