2010. november 5., péntek

A gourmand


A következő eset a nyolcvanas évek második felében történt, de bárki kérdené, itt is hangsúlyozni kell, hogy a valósággal való bármilyen egyezése kizárólag a véletlen műve.

Szóval, azon a bizonyos réges-régi nyáron elszegődik valaki (adott esetben lehetne például egy ifjú, frissen érettségizett leány) mindenesnek egy lovaspanzióba. Egy átlagos napja a következőképpen fest: ébresztő kelő nappal, tucat ló kietetése (az egyik istálló helyben, a bérelt másik a panziótól két utcányira a faluban, nehogy ellustuljon...), vissza a panzióba, ahol sietős terítés nyolc-tíz főre, reggeli kikészítése, azaz a többféle lekvár, méz, kenyér, kalács, zsemle, kávé, tej, tea stb. kiporciózása, felszelése, megmelengetése, majd sietős visszatérés a lovakhoz. Tucat ló megitatása (vederből), lepucolása, felnyergelése, illetve felkantározása. Vendégek lóval el. Trágyázás (fél tucat ló után). Ismét vissza a panzióba. Levezetésképpen: asztalok leszedése, mosogatás. Ebédfőzés. Terítés... Az ifjú hölgy mindezt nagyon szórakoztatónak találja. Cserébe: koszt, kvártély és vendégmentes időben lovacskázás jár neki tucatnyi lovon. Hiába, no. Üzletembernek születni kell.

Fiatalság bohóság. Fejébe veszi, hogy tekintettel a feljebbvalók bevarrt zsebeire, amelyek ilyesfajta felesleges hívságokra nem nyílottak meg egy lyukas garas erejéig sem, maga készít a neki oly kedves lócsapatnak pataápoló kenceficét. Immár a tuti recept birtokában Pesten beszerzi hát a hozzávalókat. Kín-keservvel, autóstoppal mindezeket lecipeli, s megérkezvén, az ebédfőzés leple alatt regvest nekilát a nagy mű megalkotásának.

Íme a (titkos) recept: 2 (i)x bőrős marhafaggyú, 2 x gyári tömb sertészsír, 1/2 x gyógyszertári, nagytisztaságú ricinusolaj és, ízlés szerint, egy-két ampulla, olajban oldott "A" vitamin injekció. (Figyelem! A vitamint csakis azután porciózzuk a fentebbi, rokonszenvesnek egyáltalán nem nevezhető kulimászhoz, miután alaposan kihűlte magát!) Elkészülvén az eleggyel, beleönti az egész - mondjuk ki, borzalmat - egy vadonat új, átlátszó, csinos piros fülekkel ellátott műanyagedénybe és diadalittasan elhelyezi a tanyán fellelhető egyetlen hűtőapparát ajtajának középső polcán, a konyhában, hogy elnyerje immár végső állagát, vagyis megdermedjék.

Eljöve a másnap reggel. Mit lát? Illetve, mit nem? Meglovasították a bödönkéjét! A guta készült agyonütni épp, amikor azonban szerencsésen meglelé. Persze, hogy híjja volt! Azonban nem ám a néki oly kedves lovak lábvégeit látta el a tolvaj a hiányzó gyógyírral! Nem. Szabályos késnyomok árulkodtak arról, hogy bizony valaki jóízűt lakmározott a drága kenőcsből. Megtalálván a tettest, felhívta szíves figyelmét arra, hogy amennyiben nem akarja vele még egyszer összeakasztani a bajuszát, szíveskedjék a marmeládot és a mézet előnyben részesíteni a kora reggeli órákban, vagy ha netán mégsem bírna ellenállani a csábításnak, legalább kéretik vékonyabban megkenni belőle a zsírosdeszkákat. Micsoda pazarlás! Az összes ló mind a 48 patáját többször átkenhette vón könyékig azzal a csöpp mennyiséggel, amellyel éhét ütötte el a gaz! A hamarost kezdődő, és a "tolvaj" által vezetett túralovagláshoz viszont tripla adag toalett-papírral való felszerelését ajánlotta, valamint, hogy terep gyanánt, jó előre, fákkal és bokrokkal sűrűn benőtt területekben gondolkodjék - a további gyalázat elkerülése végett.

2003. február