Könyvkupac

Igen kérem, nem elírás. Így: könyvkupac. Arról van szó, hogy immár havi BKV-bérlet tulajdonosként, és naponta 2 x 12-15 percet "ingázva" a munkahelyre a fényűzően szűk monstrumon, a Combinón, végre rendszeresen tudok olvasni. Nekem ez a lehetőség amolyan béren kívüli juttatás. S akkor még nem szóltam a munkahelyen rendelő, aranykezű masszőrhölgynél tett látogatások pozitív hozadékáról. Nagyszerű közérzetjavító változások. Na, és a Rózsadomb azért az mégis csak a Rózsadomb, még ha csak a lúdtalpa (lába) is. Tehát: hűvös könyvkupacok, vaskos kötetek, ide veletek.

Társ-keresős

Eltűnésem fő oka egy sikeres ügymenet volt. Régóta vágytam egy tartós kapcsolatra, egy kiszámíthatóra ebben a kiszámíthatatlan világban. Bár én már voltaképpen feladtam, végül  – mint az lenni szokott – teljesen váratlanul ő talált rám. Mármint ez a munkakapcsolat. S immár szeptembertől komoly munkatárs vagyok egy komoly munkahelyen. Nagyon bírom.

Update: Azóta már az első fizunapon is túl vagyok. Csípjenek meg. (Azért aggódalomra semmi ok, nem lesz különösebben nehéz elkölteni.)

Nyihog, nyerít, ilyesmi

Kínai, de nem úgy (i. sz. 1-2. század)

Vagyok, kérem. Hol is hagytam abba? Mindegy.

Ha ez igaz (a neten leltem), hogy eme kínai lófej az időszámítás szerinti 1-2. században készült, az elképesztő.

Még mondja valaki, hogy a MODERN-ség az valami újkeletű dolog.

Farkas Pál alkotása

Aki látott már lovat és hallott már lovat nyeríteni, az tudja, hogy ezek nagyon jól sikerült műalkotások.

Spirális

A "Megnyitottunk"-tábla később lekerül

Mármint: Spirál is. Megnyílt. Végre.

Bejárat a belső udvar felől

Hét perccel múlt dél – handmade fali időmérő

Elől-hátul selyemszatén függettyűk

Kissé lepukkadt hűtőregál új, bár nem selyem ruhája

Spirálok a portálüvegen, délben és ellenfényben

Ülőalkalmatosság

Kis sünhatározó

Ha valaki nem tudná.

Az eltűnt idő meg a nyoma sem

Kedves Blogolda, hát ez a terv is az enyészeté lett... Nem tudom, pontosan mióta, de jövő januárban lett volna 10 éves. Íme, a borító.

A középső fehér körben szereplő mérleget (amely itt alig látszik) Atyám metszette linóleumba. Most pedig elsöpörte a modern idők szele. A fejlécet azért megtartották, de a borítón a háttérben ma már egy színes, körben kifutó montázs(?) szerepel... Szegény tipográfiai összkép. Béke poraidra. Én így szerettelek.

Mihelyst előástam a archívumomból, ígérem, felteszem a jó minőségű változatot is, emlékül neked, kedves blogom. Egyelőre be kell érjed ezzel a netről "lekopott" változattal.*

Forrás: www.hitelfolyoirat.hu

* cserélve (2012. augusztus 1.)

A bejegyzés eredetileg 2011.06.29. 22:17 órakor tétetett. 

A képcseréhez elég volt alig több mint egy év. :-)

Nem érti? Nem érti!

Yogi Bear

Huncut kiskutyánk tegnap este elnyerte a tiszteletbeli Maci Laci (Yogi Bear) megtisztelő címet. Az az elszántság ugyanis, amivel Őnagysága lerohanja a Városligetben pikenikező egyedeket, mindenképpen elismerésre méltó. Pokróc nem marad szárazon (főként, ha korábban eső volt), mert a kishölgy hatalmas vágtában vetődik rájuk, a magukat azon kényelembe helyezők nagy megelégedésére.

Ami a legkellemetlenebb az egészben, hogy rendszeresen honorálják a népek mindezt a jól megérdemelt farbabillentés helyett szendvicsük egy-egy jelentékeny darabjával. Így aztán a kis Drága kobakjában megerősödni látszik a dőre gondolat, mely szerint bármely fűben ücsörgő alak lerohanása kecsegtető lehet kutyaképűek számára, ha e rohamot habtestük S alakban történő folyamatos kígyózásával, továbbá sűrű farkcsóválás eszközlésével kötik egybe. – A pokróc mértani közepén pedig a szokásos (és jól bevált) "ül-és-okosan-néz" pózba feszülve végül vajpuhára főzzük az első felindulásukban még berzenkedni próbáló delikvenseket – tenné hozzá a kis beste, ha ezen írást ő jegyzené.* A jutalom nem marad el. Soha.

* Ahogy azt az okos pofácskáját elnézem, nemsokára arra is sort fog keríteni.

Kártyázós hétvége

A legújabb figurák. A múltkori csapat.

Lódottorok

A majdnem embléma terve...

Majdnem sikerült, de aztán mégis mennek a fiókba (folderbe).... :-)

Update: a befutó a hét vezér lett...
(2013. 08. 09.)

...és a többi

Végtelen történet

Annyi más dolgom lenne, mégis teljesen belegabalyodtam ebbe a kártyaügybe. És attól tartok, nincs még itt a vége, ahhoz túl sok ötletem van. Ez meg amúgy is csak a régebbi B-változata. Törököt fogtam, nem ereszt.

Kártyázós hétköznapok

Újféle pakli a múlt század 80-as éveinek legvégiből

Nálam ez a kártya-dolog beakadt. Időnként elő-előjön.

Elsőször 1989-ben próbálkoztam véle, akkor az Iparosművészet oskolájának berkeiben, most pedig abban mesterkedem, hogy meglepjek véle Valakit...

Még újabb féle pakli a legszorosabban vett közeljövőből 

Természetesen nekem a szokásos kártyaszínek sem felelnek meg, így újra és újra bíbelődöm velük is. Volt szerencsém egy nagyon kedves és nagyon kiművelt kártyagyűjtővel átbeszélni a terveimet, és ennek keretében megcsodálhattam a témábavágó pazar gyűjteményét. Még tavaly keresett meg – miután egy antikváriumban frissen beszerzett magának egyet a fenti opus(om)ból –, hogy érdeklődjék a korai zsengémnek számító kártyáim készülési körülményeiről. Katalogizálva vagyok.

No. 44

Mark Twain: A titokzatos idegen. Most olvasom. (Micsoda véletlen.) Nem volt könnyű megszerezni. Bizton lesz még itt bejegyzés belőle, hiszen a három részből álló könyv utolsó, befejezett opusa egy ódonda nyomdában játszódik. Végre írhatok e csodálatos miliőről, és a még csodálatosabb, ólomszedéshez, magasnyomtatáshoz kapcsolódó nyomdai kifejezésekről. 

(Mióta készülök arra, hogy felemlegethessem végre a paraszt hajszálat). És íme, Mark Twain is nagy élvezettel teszi ezt. Sőt, virtuóz módon karakterei jellemzésénél is alkalmazza őket. Kétségtelenül megérintette őt is e világ máshoz nem hasonítható hangulata. 

"... valahányszor az a lány fogott egy tercia* állítást, csak jól kellett figyelni, amint megpróbálja belegyömöszölni oda, ahová egy nonpareille-s** köznek*** sem volt lélegzet vételnyi helye; ... Hát nem hajszál pontos leírás?"

– Őszintén, ki az, aki érti? :-)

    * tercia = betűméret (16 tipográfiai pontos) 

  ** nonpareille = betűméret (6 tipográfiai pontos) 

*** köz = szóköz, spácium (space) 

"Igen, valóban második kiadása volt annak, ami az anyja volt egykoron, az ő korában. Tökéletes állószedése, melyen már nem szükséges a korrektúra, ahogyan a nyomdaműhelyben mondanánk." 

A főszereplő, a titokzatos idegen neve (No. 44) kapcsán különböző nézetek léteznek. Lehet csemegézni. Jó szórakozást! Nekem a szorzótáblás-tengeri öles változat tetszik eddig a legjobban, persze a Twice'leven lehetőségét teljesen el nem vetve: 

"R. Kent Rasmussen's Theory, 1995 

The Multiplication Tables 

In 1995 R. Kent Rasmussen published his theory of the name Forty-four in his first edition of Mark Twain A To Z (Facts on File, 1995). Rasmussen suggested that Twain may have seen it as an abbreviated form of 144, the highest number in the standard multiplication table. In a passage immediately preceding Forty-four's introduction to the teacher in the Schoolhouse Hill* version, the class recites up to twelve times twelve. Rasmussen also states the number 144 is suggestive because there are 12 feet, or 144 inches in two fathoms – the nautical depth equivalent to the steamboat leadsman's measurement of Mark Twain**."

  * Schoolhouse Hill = Iskolahegy (a második kézirat-töredék címe)
** Mark Twain = két öl 

(Ja, és tegyük össze a kezünket, hogy tőlünk – gondolom, hála a poroszos okításnak – a zord tanító csak 1–10-ig kérte számon a szorzótáblát. Szegény angolszász nebulók!)

Ismerős

Aki ismeri, annak azért, aki meg nem, annak meg amazért.

Vissza a feladónak

Nehogy olybá tűnjék, hogy elhanyagolom az én kis elefántcsont tornyomat. Az adásszünet oka prózai volt. Minikém az elmúlt héten a plasztikai sebészeten feküdt, ráncfelvarrás végett. E história, tömören: pár napja szerelőhöz: elvisz, most pedig megérkezett: vissza a feladónak. Mindezért elnézést kérek, mentségemre legyen, hogy itten körös-körül piszok meleg van. Brrrrr...