Huncut, a szupermodell

Kicsi Csillag

© Szőnyeg: Brinkus Kata  © Fotók: Rátki János (Modell: Huncut)

Tudtam én, hogy hihetetlenül fotogén
a Művésznő! Ma ennek jártunk utána.


Köszönöm Kata a felkérést, és köszönöm János a fotókat.

(© Szőnyeg: Brinkus Kata, © Fotók: Rátki János, Modell: Huncut, Smink: Gyulai Kati – All Rights Reserved)

Aki ilyen gyönyörű egyedi szőnyegre (100% gyapjú!), vagy egyéb lakástextíliára vágyik, avagy éppen ilyen profi fotósra lenne szüksége, az gyorsan kattintson a megfelelő linkekre a második képen, aki pedig ilyen csodakutyusra, az nézzen körül itt. Akinek meg pont Huncutra lenne szüksége – persze, csak mint munkakutya, az is szóljon bátran.

gyulaik kukac freemail ponty hu

Fekszik a jó kutya...

...most pedig ül...

Találós kérdés: Mi van a kezemben?

(keksz)

...és még egy titkot elárulok: Huncutkának bezzeg nem volt szüksége retusra...



Technikai megjegyzés: Ezek kérem nyers fotók. A szépséges szőnyegről készült egy teljesen makulátlan felvétel is, ahol a kutyahölgyemény még nem járkálta ennyire össze. A publikált képeken tehát ki lett maszkolva a modell és mögé háttérként a frissen fésült szőnyeg-verzió került.

Blue Valentine

Nem. Nem ez. Persze, nekem is egyből ő ugrott be. Mennyit hallgattuk ezt a lemezt, te jó ég! Rongyossá, mert hogy még bakelitből volt. Csak úgy, mint a "Closing Time"-ot.

De ez most egy filmajánló. Tanulságos kis mozifilm. Érdemes megnézni. Majd szeretnék írni is róla, meg ami eszembe jutott minderről. Fejben már megvan, csak be kéne pötyögni. Talán, még az idén...

Viva Photoshop!

Eme style innen koppintva

Azt hiszem, tényleg nincs olyan, amit ne lehetne megcsinálni ebben a szenzációs programban. A kép egyébként 2011. júniusában készült, de már majdnem én is elhiszem, hogy inkább valamely '80-as években... (Az eredeti maradjon az én titkom. Legyen elég annyi, hogy profi készítette, de 2 x 10 perc utómunka elég volt az ügymenetre, vagyis némileg azért hasonlít rám.)

Ez pediglen innen

Ahogy tetszik

Zenedoboz

Jó a lapjárásom

Zenetörténet avagy zeneirodalom,
kinek ahogy tetszik.

Olympia Tour 2011

Itthon kimaradt, de a tudomány mai állása szerint az utolsó előtti pillanatban mégis csak elcsípjük Bryan Ferryt ezen a turnén... S tesszük majd mindezt december 14-én, nagy-nagy örömünkre. Az ehhez szükséges ilyen-olyan jegyek pedig már a zsebekben. Már csak az egyéb tényezők együttműködését kívánva várjuk hőn ama nap eljövetelét. Addig pedig...

...keverem a legújabb pakli kártyá(i)mat. Erről bővebben majd kicsit később, ha már szabad a gazda. Aki pedig tud a sorok közt olvasni, és az is, aki nem, nézze meg, mi következik a görög mitológia után. (No, lám, máris szabad. Zeneirodalom avagy zenetörténet. Kinek ahogy tetszik.)

Dilemma

Miért törvényszerű, hogy ha az ember talál magának végre olyan programokat, amelyekre igazán vágyakozik, akkor azok egybeesnek? Még áprilisban került be egy szeptemberi dátum a kalendáriumomba, a 21-i este. Bryan Ferry az Arénában. A lemondott időpont helyett ígért újabb akkor fájóan messzinek tűnt. Aztán közeledni látszott, de egy hónappal, sőt, még egy héttel a dátum előtt plakátnak híre-hamva nem volt... Nem értem, miért nem hirdették újra. Nem csoda, hogy csak néhány száz fanatikus hallhatta, láthatta. Aki április óta várta.

Még ide érdemes benézni.

Az viszont világosan látszott, hogy a Magyar Dráma Napja idén is éppen e napon lesz megtartva. Az élet úgy hozta, hogy nekem Feri most ezért maradt ki. Tulajdonképpen bőven kárpótolva vagyok, mégis nagyon sajnálom, hogy megint nem lehettem egyszerre két helyen.

Néhány sor az ünnepi könyvről, innen-onnan, a teljesség igénye nélkül: Bárka Színház, Hajdú-Online, Cívishír, Heti Válasz.

Return To Paradis(e)

:-) :-) :-)

Legeltetés

Egy hely, ahol bőven találni lehetőséget szemünk legeltetésére. Érdemes lesz rászánni néhány fertályórát, és akkor még csak az itt kiragadott képeket nézegettük végig.

Ötlet és forrás, valamint köszönet: háztáji design blog

Jubileumi bemutogató

Egy előadás születése: Az ember tragédiája. Jertek-jertek. Ide meg ide.
Közben pedig a napokban e Blogolda is betöltötte az első életévét. Hiába, no. Szalad az idő.

Publikus

Ilyen volt (azóta fekvő formátumot nyert)...

...már ez is publikus. Részletek a Helikon Kiadó honlapján. Fotó: Bócsi Krisztián
Szöveg: Vidnyánszky Attila, Bérczes László

A bemutató előadást láttam.
Nekem nagyon tetszett.

Szeged, 2011. július 1.  
(bitang hideg, északi szél)

Ádám: Rátóti Zoltán
Éva: Ónodi Eszter
Lucifer: Trill Zsolt

Díszlet- és jelmeztervező:
Olekszandr Bilozub

Rendezte: Vidnyánszky Attila

...ilyen lett

Le a kalpaggal előttük. Holnap-holnapután anyagleadás. Futok dolgozni. Viszlát.


Két hét múlva (könyv)bemutató...

Sikerlista

Most olvasom, hogy a Ki kicsoda a görög mitológiában címet viselő kártyajáték a Helikon Könyvkiadó 10-es sikerlistáján az előkelő 4. helyet foglalja el. A múltkor a Magyar irodalmi paklival egy 10-et már elcsíptünk. Most büszke vagyok. Részletek az opusról itt.

Nyuszika

2010. január 24-én vitték ki (061)

Nahát! Ezt a kis kincset találtam a lim-lomjaim között. (Értsd. Minap rendet raktam az asztalomon, azaz a desktopomon.) A rács mögött egy 2009. decemberi születésű kiskutya, szintén az Illatos úton.

Nincs kizárva, hogy a mi kis mókusunk az, de ha még sincs így, valahogy ilyennek képzelem őt kiscsibe korában. A fizimiska, a színei és még az időpont is stimmel...
Édes.

No Merci

Egy pakli kártya. Jól megkeverve.
Ez aztán a kedves balfake. Amikor egy vessző mindent visz. Nem mindegy,
hogy No Merci (Mercy), vagy No, Merci!
Ami pedig a külcsínyt illeti. Csak a felirattal volt dolga, de ahogy kinéz, biztos, hogy azzal is néhány perc alatt elkészült az elkövető.

101. futam

Még kérdés, hogy melyik lesz a befutó.

Ünnepi (101.) számunk tartalmából (és kivételesen még csak nem is kutya): Varietas delectat, tehát egy kis lovasmunka.

Prémium lótápok forgalmazója. Most valahol itt tartunk. (Néhány kiragadott pillanat az elmúlt napok terméséből.)

Ő és a negyedik már nincs versenyben.

Miért?

Érdekelne, miért csak az alkohol- és drogproblémájáról volt annyira elhíresült. (Értsd: ismert.) Megérdemelte volna, hogy a világ folyamatosan a lábai előtt heverjen.

Most várhatunk újra vagy száz évet, mire megint születik Valaki ekkora tálentummal, ilyen hanggal. Miért nem tudunk vigyázni egymásra kicsit jobban? Ami azt illeti, ezt jól elcsesztük.

Szerinte is...